A kezdetek, a Hórusz lázadás

Először is érdemes elhelyezni térben és időben a Warhammer 40.000 történéseit.

Hogy mikor?

A Warhammer 40.000 a képzeletbeli távoli jövőben játszódik, pontosabban a 41. évezredben (tehát a 40.000-es években). A technológiai fejlettség szintje igen érdekes képet mutat. Az egész környezetet (legalábbis a emberi Birodalom/Imperium részét) egy cyberpunk-kal ötvözött gótika jellemzi, ezzel az egésznek egy futurisztikus sötét középkor érzést kölcsönözve. Természetesen megvannak az „elvárt” high-tech kütyük, de a képet torzítja, hogy több száz, néhol több ezer éves technológiákat használnak, és igazán „state of the art” über high-tech cuccokkal nem találkozunk. Ez kimondhatjuk, hogy szinte mindegyik fajra igaz (kivéve talán a Tau Birodalmat, de  ez egy fiatal képződmény és róluk még keveset tudunk).

Hogy hol?

A helyszín mindenkinek ismerős lehet: a Tejútrendszer. Azonban ellentétben "a tudomány jelenlegi állása szerinti” elméletekkel, ez a galaxis tele van élettel, több tízezer lakható és lakott bolygóval. 

Egy "másik” helyszín az ún. Immatérium, vagy Hipertér. Ez egy alternatív sík. Ide a hajósok a hiperugrások során kerülnek, mely a leghatékonyabb módja a bolygórendszerek közti utazásnak. Ezen a síkon a térnek és időnek nics, vagy eltorzított jelentése van.

Lényegében az Immatérium felel meg a klasszikus fantasy regényekben a tengernek, a maga viharaival és ragadozóival. Azzal az apró különbséggel, hogy a hipertér, ha nyugodt, még akkor is veszélyesebb, mint bármi a valós térben (ezért is védik magukat folyamatosan az ott utazó hajók erős erőterekkel).

A Kezdetek, a Hórusz Lázadás.

Mielőtt belevágnánk a világ ismertetésébe, fontos beszélni (írni) az előzményekről.

Egy kicsit visza kell ugrani az időben, úgy 10.000 évet.

Ez a Birodalom virágkora. Véget ért a Viszály Korszaka (Age of Strife), melynek több évszázada alatt széthullott az emberek galaktikus összetartása, az Immatérium viharai lehetetlenné tették az ott való utazást, minden emberek által uralt rendszer magára maradt. A Földön az emberek egyesültek a Császár égisze alatt, aki egy hatalmas műveletbe vágott bele. a birodalmi seregek a Császárral az élükön elindultak, hogy visszahódítsák rég elveszett tartományaikat és hogy az uralkodó újra egyesüljön tőle elszakadt fiaival. A Nagy Hadjárat gerincét az ún. űrgárdisták alkotják (Adeptus Astartes), akik emberfeletti képeségekkel rendelkező szuperkatonák. Genetikailag módosított testük egy átlagember teljesítményének többszörösére képes. Ezek Légiókba vannak osztva, melyeknek mind megvan a saját szokásrendszere, hitvallása és egyedi genetikai állománya, melyet az uralkodó fiainak (más néven a Primarcha/Vezér) génjeiből nyertek. A Császárnak azonban mindegyik feltétlen hűséggel tartozik. Azonban még az űrgárdistáknál erősebb és nagyobb tekintélyű a Császár személyes testőrsége (Adeptus Custodes). Belőlük igen kevés van, de egy közülük felér több űrgárdistával is. Egyesek úgy tartják, hogy az ő genetikai állományuk magától az uralkodótól származik.

A Hadjárat során egymás után fedezték fel újra a birodalmi flották az emberi világokat, melyeket aztán visszaintegráltak a Birodalomba, ha kellett az adott bolygó katonai meghódításával. A Császár sorra találta meg elveszett fiait, akiknek hűségükért cserébe a saját jellemzőiket viselő Légiójukat adta, hogy irányítsák. Ez a legendák kora volt. A Primarcha-k/Vezérek – akik az űrgárdistákhoz képest olyanok voltak, mint egy átlagember egy űrgárdistához képest – bolygók százait hódították meg apjuk nevében, egyre kitolva a Birodalom határait.

Egy napon azonban a Császár kijelentette, hogy el kell hagyja a csatateret és vissza kell mennie a Földre (melynek neve itt Terra), mert nagyon fontos teendői vannak. A seregek főparancsnokságát átadta legtehetségesebb fiának, Hórusznak. Hórusz megkapta a Warmaster címet.

A első években a Hadjárat haladt tovább, minden akadály nélkül, azonban egyre több elégedetlen szó hangzott el, amiért a Császár "magára hagyta” a fiait.

Ráadásul egy új jelenség is elkezdte kifejteni hatását, a Káosz. A Káosz azon erők összeségét jelenti, melyek az Immatériumban lakoznak, démonok és káosz istenek. Ezek az erők eddig az emberek nagy része számára szinte ismeretlenek voltak. Lassú, sunyi módon fészkelte be magát az emberek elméjébe, hogy onnan toríztsa el gondolatait és szándékait. Ezzel a hatással szemben maguk az űrgárdisták sem voltak immunisak. 

Az első hely, ahova utat talált a Káosz, az a Word Bearer (Igehordozók) űrgárdista légió volt. A káosz istenek magát a légió Primarcha-ját/Vezérét, Lorgar-t szólították meg, aki súlyos válságban volt. Lorgarnak szent meggyőződése volt, hogy a Császár maga egy isten (és légiója is e szerint élt), ám az apja megfeddte, hogy nem a felvilágosult birodalmi eszmét vallja, hanem holmi babonás istenhittel vakítja magát. A légió vezetője elvonult, hogy magányában megeméssze az apjától hallottakat. Ekkor hallotta meg először a fejében a Káosz sutyorgását. A káosz istenek meggyőzték arról, hogy ők az igazi erő, amit szolgálni kell, és hogy a Császár csak egy hamis próféta, aki sötétségben akarja tartani az emberiséget. Amikor Lorgar előjött több hónap után cellájából, nem ugyanaz az ember jött ki onnan, mint aki bement. Hamarosan az egész légió a káosz sötét erőit tisztelte, ám mindezt titokban művelték. Nem volt nehéz elrejteni valós szándékaikat, a légiókban senkinek meg sem fordult a fejében, hogy bárki is a Császár ellen tevékenykedne. Lorgar ezt kihasználva elkezdte aknamunkáját és küldötteket menesztett különböző légiókhoz. Magához Hóruszhoz, legjobb tanítványát, Erebust küldte. 

Fáradozásuk nem volt hiába való. Szép lassan Hóruszban is elkezdett kicsírázni az elégedetlenség és a kétely. Elhitették vele, hogy Ő az emberiség megmentője és le kell taszítsa a Császárt az Arany Trónusról. Hórusz mellé összesen 9 légió állt. Ám szándékaikat ők is titokban tartották, addig ameddig fel nem készülnek a támadásra.

Az a szörnyűséges időszak, amit Hórusz Lázadás (Horus Heresy) néven ismernek, a nyitánya egy Istvaan nevű rendszerben zajlott le, ahol az Áruló Légiók saját, nem megbízható, mit sem sejtő egységeiket leküldték egy lázadás leverésére a rendszer központi bolygójára. A leküldött katonák úgy hitték, hogy esélyt kapnak, hogy bizonyítsanak, rémálmaikban sem gondolták volna, hogy milyen sors vár rájuk. Cserébe a flotta először vírusbombákkal, majd ágyútűzzel szórta meg a bolygót, kiirtva minden életet rajta, úgy hitték. A túlélők kemény ellenállást tanusítottak, és hónapokig kitartottak, ezzel nagy mértékben lassítva a lázadó erők előrehaladását. Ráadásul, miközben az egész flotta a lenti eseményekkel volt elfoglalva, egy kis hajónak sikerült elszakadnia a flottától és elmenekülnie a Hipertérbe. A fedélzetén egy marokny, a Császárhoz hű ember volt, akik figyelmeztetni akarták a Földet. Köztük volt Nathaniel Garro a Death Guard (Halálőrök) légióból és néhány társa, mint utolső képviselőjük igazi légiójuknak. Hajójuk megsérült, és a Hipertér is ellenük fordult, így ki kellett jöjjenek idő előtt a valós térbe, a semmi közepén. Azonban egy Terra-hoz visszahívott légió, a Birodalmi Öklök révén, akik rájuk találtak, vissza jutottak a Földre. Garro elmesélte mind az Öklök vezetőjének Rogal Dorn-nak, mind másoknak a Földön az Istvaan szektorban történt lázadás körülményeit és eseményeit.

Mivel a Császár túlságosan elfoglalt volt, helytartója, Malcador Rogal Dorn-t bízta meg a Föld védelmével és a feltehetően lojális légiókkal való kapcsolatfelvétellel.

Ez igen nehéznek bizonyult. Hórusz ugyanis az Istvaan rendszer beli eseményekkel párhuzamosan több akciót is szervezett. Egy időben akart lecsapni a lehető legtöbb lojalistára. Sok légióval képtelen volt felvenni Dorn a kapcsolatot hosszú hónapokig, évekig.

Hórusz mindeközben felkészült, hogy a Birodalom szívére, a Földön lévő Császári Palotára csapjon le.

Dorn egyre aggasztóbb híreket kapott, illetve nem kapott a Birodalom különböző pontjairól. Több Légió nem jelenekezett, és az Imperium sok más pontjából is lázadásokról, kormányzók Császár ellen való fordulásáról jöttek jelentések. Sőt, a nagyon közeli Marson, ahol a Mechanicum gyárai és kohói vannak, is ketté szakadtak a különböző frakciók és csak súlyos harcok árán sikerült pacifikálni a térséget.  A Birodalom a polgárháború szélére sodródott, mely ha eszkalálódik egy ilyen érzékeny időszakban, az az emberi civilizáció végét jelentheti.

Az Palota ostrománál a lojalistákat mindössze 3 Légió képviselte (Birodalmi Öklök – Imperial Fists Rogal Dorn vezetésével, Vér Angyalok – Blood Angels Sanguinius vezetésével, Fehér Hegek – White Scars Jaghatai Khan vezetésével) illetve a birodalmi reguláris hadsereg több százezer katonája, akit ily rövid idő alatt össze tudtak szedni.

Az Ostrom hihetetlenül heves volt és napokig tartott. A végjátszma maga a Császár és Hórusz között játszódott le. A Császár, két fia, Sanguinius és Rogal Dorn, és testőrségének néhány tagjával feljutottak Hórusz zászlós hajójára, hogy végleg véget vessenek a harcoknak. Elszakadtak egymástól a hatalmas hajón és Sanguinius ért oda Hóruszhoz elsőként. Mire az emberiség uralkodója odaért, angyal szárnyas fia már halott volt. Bár a Császár erősebb volt egykor-kedvenc fiánál, mégsem tudta rábírni magát, hogy minden erejével lesúlytson rá. Ez okozta vesztét is. Hórusz a Káosz erői által támogatva halálos sebet ejtett apján. Az Emberiség Ura (Master of Mankind) e halál közeli állapotban világosodott meg végleg arról, hogy fia menthetetlen és el kell pusztítani. Erejének maradékát összeszedve a Császár oly hatalmas erőt uszított Hóruszra, mely több tucat nap erejével vetekedett. Hóruszt ez a csapás a végletekig legyengítette, oly annyira, hogy az őt megszálló Káosz erői is lemondtak róla és elhagyták megtört testét. Hórusz, visszanyerve tisztánlátását és saját tudatát, elszörnyedt azokon a dolgokon, melyeket véghez vitt és könyörgött apjának, hogy ölje meg.

Amikor Dorn rájuk talált, Hórusz már halott volt. Odasietett apjához, aki arra kérte, hogy Dorn-t, vigye őt az Arany Trónushoz amint lehet, bármi áron. A Trón egy hatalmas és bonyolult szerkezet volt, melyet maga a Császár épített és melynek célját sokan nem is ismerik. A Birodalmi Öklök ura elvitte apja megtört testét a Trónhoz. Ott a Császár beleült és rácsatlakoztatta magát a gépre és nem mozdult többé. 

Ott ül a Trónon az Emberiség Istencsászára immár 10.000 éve sztázisban, örökkön védelmezve a Birodalmat a legveszedelmesebb ellenségtől. Mivel a Császár meggyengült pszi ereje nem elég a gép működéséhez, naponta kapcsolnak rá pszi-ket (psyker) a gépre, több százat is, akik viszont hamar kiégnek a nagy erőfeszítés miatt.

Maga a polgárháború évtizedekig pusztított és a Birodalom pacifikálása is hosszú évekbe tellett. A Káosz démonai Hórusz halálával elhagyták a csatateret, az Áruló Légiók pedig visszavonultak pusztulást hagyva maguk mögött amerre mentek. 

És elérkeztünk a 41. évezredhez. A Birodalmat azóta vaskézzel tartják össze a különböző szervezetek, melyeket a Lázadás után hoztak létre Terra Urai (High Lords of Terra). Tartós béke azóta sem köszöntött rá az emberekre. Minden irányból fenyegető erőkkel kell szembe nézniük. A Káosz erői folyton folyvást azon mesterkednek, hogy megdöntsék az emberek uralmát. A belső ellenség is nagy veszélyt jelent mind függetlenségre törekvő kormányzók, mind Káoszt éltető szekták képében. 

Külső ellenség is akad bőven. Az ork hordák mindig meg-megjenenő inváziói (ahogy az orkok maguuk hívják: Waaaaaggghh!!!), melyek egész bolygó rendszereket döntenek romba; az eldák titokzatos mesterkedései mögött sem lehet sejteni, hogy milyen motivációk állnak; illetve a semmiből előbukkant Tiranida rajok is szinte megállíthatatnaul emésztenek el mindent, ami az útjukba kerül.

Szerző:

Bartuc