2012. július 22., vasárnap

Aurelian - 3. fejezet

Újabb hét, újabb fejezet!



HÁROM
MAGNUS ÉS LORGAR


NEM KELLETT sokáig várnia, de nem is számított rá. Valóban, testvére a szobájában várta.
Beszélnünk kell, neked és nekem.
A boszorkánytűztől ragyogó látomás alakján hullámok futottak végig, amely tükröződések millióit vetítette szét Lorgar belső lakosztályának szögletes falaira. A szoba hideg volt, mindig túl hideg. A levegőt pedig az örökös nyirkosság jellemezte, ahogy átment a szűrőrendszeren. A primarchának hiányzott Colchis száraz éghajlata.
Hatalmas buzogánya, Illuminarium a falnak támasztva pihent.
„Magnus”, mondta a lidércnek. Az ezüstös tűzben úszó figura elegánsan meghajolt.
Nagyon rég volt az az idő, hogy mi bármi lényegesről beszéltünk volna.
Egyszer, nem is olyan régen, még mosolygott volna legbölcsebb és legerősebb fivére láttán. Most azonban a mosoly kissé hamis volt és nem is volt oly széles, mint régen.
„Túlzol. Az elmúlt években sokszor beszéltünk.”
Magnus egy megmaradt szeme követte fivére mozdulatait, ahogy ő íróasztalához lépett.
Legutóbbi, valami értéket is képviselő társalgásunk a te Szürke Virágos Városodban volt, majdnem fél évszázada. Azóta a legfelszínesebb csevegésen kívül váltottunk szót egymással?
Lorgar és Magnus tekintete találkozott. Az ezüstös alak megremegett, ahogy Lorgar hangja rezonált vele.
+ Változnak az idők, Magnus. +
A Küklopsz láthatóan megborzongott, de mosolya nem hagyta el az arcát. Ezt éreztem, még itt is. Erős lettél.
+ Azon a Zarándoklaton láttam meg az igazságot, amelyet te követeltél, hogy sose tegyek meg. Isstvan után kinyílt a szemem. Többé már nincs szükség a visszafogottságra. Ha visszafogjuk magunkat, elveszítjük a háborút, az emberiség pedig elveszti az egyetlen esélyét a megvilágosodásra. +
A távoli primarcha képe ismét megingott. Egy pillanatra úgy tűnt, Magnusnak fájdalmai vannak.
Az erődet gondatlanul üvöltöd bele a Hipertérbe. Egy hajónak az éteri hullámokkal kell hajóznia, Lorgar, ha nem akar megtörni rajtuk.
Lorgar felnevetett, hangja türelmes és gyengéd volt. „Te tartasz nekem előadást? Láttam a múltad és a jövőd, Magnus. Csak azért állsz mellettünk, mert apánk száműzött téged. Te vagy a Kárhozottak Légiójának koronázott királya.”
Az én Légióm? Miről beszélsz?
Lorgar érezte fejében fivére kutató vizsgálódását, a lehető leggyengébb pszichikai érintést. Minimális erőfeszítéssel lökte ki az ármányos pszi-csápokat elméjéből.
+ Ha még egyszer kíváncsiskodsz a gondolataim után, teszek róla, hogy megbánd. +
Magnus mosolya erőltetetté vált. Valóban megváltoztál.
„Igen”, bólintott Lorgar, miközben egy papírtekercsre írt valamit. „Minden megváltozott.”
Hogy értetted, amikor a Légiómat említetted?
Lorgart már a munkája foglalta le. „Vigyázz a legnagyobb bonyodalomra, amely a végzet zűrzavarában előfordulhat, testvér.” Lúdtollát belemártotta a tintába és folytatta az írást. „Nem szabadultál meg a test-elváltozásoktól, amiktől Légiód úgy tartott egykor. Vigyázz azokkal fiaid közül, akik nem képesek elfogadni azt annak, ami valójában; ajándéknak.”
Magnus egy ideig hallgatott. Mindössze Lorgar pennájának sercegését és a gépház szintjén lévő generátorok mindig jelenlévő zümmögését lehetett hallani.
Fulgrim halott.
„Úgy tűnik.” Lorgar abbahagyta az írást, pont annyi időre, hogy felnézzen.
„Mióta tudtad?”
Magnus a falhoz lépett és kinyújtotta kezét, mintha éteri ujjai megérinthetnék a Colchist ábrázoló képeket a falon.
Tudtam, ahogy elértem Hórusz hadi szobájába. Visszahúzta ujjait, lassan és óvatosan hajlítva be őket. Ahogy számodra, számomra sem idegenek a Hipertér entitásai. Egy ilyen animálja most a testét.
+ Entitások? Nevezd őket nevükön, testvér, Démonok. +
Magnus képe ismét megremegett, majdnem szét is esett Lorgar halk hangjának szeleiben.
Tartsd féken az erődet, Lorgar.
Lorgar folytatta az írást. „Ötven évvel ezelőtt kellett volna elmondanod nekem az igazságot.”
Talán. A Magnusból áradó búskomorság majdnem elég erős volt, hogy cirógassa az ember bőrét. Talán el kellett volna. Én csak meg akartalak védeni. Annyira biztos, annyira arrogáns voltál a hitedben.
Lorgar válaszolt, miközben folytatta a jegyzetelést. „Az új Császár jobbján állok, az Imperium második legnagyobb Légióját irányítom. Te egy megtört lélek vagy, egy összezúzott Légiót vezetsz. Talán nem is nekem lett volna szükségem védelemre és az arroganciám sem vezetett a bukásomhoz. Te nem mondhatod el ugyanezt, Magnus. Mindketten ismertük az igazságot, de csak egyikünk nézett szembe vele.”
És milyen igazság. Keserű mulatság érzése nyaldosta Lorgar érzékeit. A galaxis egy aljas hely. Mi csupán még aljasabbá tesszük. Gondoltál már arra, hogy lehet, jobb lenne tudatlanságban meghalni, mint az igazsággal együtt élni?
Lorgar testvére kúszó érzelmeit egy dühös kitöréssel verte vissza. A lidérc ismét pislákolni kezdett, majdnem szétoszolva a semmibe.
+ Te gondoltál már rá, Magnus? Ha így volt, miért vagy még életben? Miért nem adtad meg magad az arcodba üvöltő halálnak, amikor Russ eltörte a gerinced a térdén? +
Magnus szellemképe felnevetett, de erőltetett volt, alig érve el Lorgar elméjét. Hát idáig jutottunk? Ez az a keserűség, amit fél évszázadon át elrejtettél mindannyiunk elől? Mit láttál a Zarándoklatod végén, fivérem? Mit láttál, amikor belenéztél a feneketlen mélységbe?
+ Tudod jól, mit láttam. A hiperteret láttam és, hogy mik lovagolják meg a hullámait. + Egy pillanatig tétovázott, érezte, ahogy ujjai behajlanak, ököllé formázva kezeit növekvő haragjában. + Gyáva vagy, hogy ismered az Ősi Igazságot és mégsem vagy képes elfogadni. A Megtestesült Káosz csak azért groteszk, mert halandó szemmel tekintünk rá. Amikor felemelkedünk, mi leszünk az istenek kiválasztott gyermekei. Amikor- +
Elég!
Három festmény lángra kapott; a Szövetség üveg tornyának kristály szobra értéktelen szilánkokra tört szét.
Lorgar megrezzent testvére pszi-kitörésén. Némi vért kellett visszaszippantson az orrába.
Végeztem ezzel a jelentéktelen civakodással. Úgy hiszed, ismered a valóságunk mögött rejlő igazságokat? Akkor mutasd meg! Mondd el, mit láttál az átkozott Zarándoklatod végén!
Lorgar felállt, egy lágy suhintással kioltotta a kicsiny lángokat. Jég csillogott a körmein, ahogy a lángok a semmibe szisszentek, megfosztva az éltető levegőtől. Egy pillanatra a sajnálat élesen nyilallt belé, hogy ő és legközelebbi testvére idáig süllyedtek.
De az idő mindent megváltoztatott. Többé nem ő volt az elveszett, a gyenge, az egyetlen fivér, akit kétely gyötör.
Lorgar bólintott, szemei veszélyes résekké soványodtak.
„Rendben van, Magnus.”

1 megjegyzés:

  1. Play with more than $6000+ in casino site bonus - LuckyClub.live
    of luckyclub cash in casino site bonus. As the name suggests, one of the very best casinos in the world allows you to keep what you win

    VálaszTörlés