HÁROM
MAGNUS ÉS LORGAR
NEM KELLETT sokáig várnia, de
nem is számított rá. Valóban, testvére a szobájában várta.
Beszélnünk kell, neked és
nekem.
A boszorkánytűztől ragyogó látomás
alakján hullámok futottak végig, amely tükröződések millióit vetítette szét
Lorgar belső lakosztályának szögletes falaira. A szoba hideg volt, mindig túl
hideg. A levegőt pedig az örökös nyirkosság jellemezte, ahogy átment a szűrőrendszeren.
A primarchának hiányzott Colchis száraz éghajlata.
Hatalmas buzogánya, Illuminarium
a falnak támasztva pihent.
„Magnus”, mondta a lidércnek.
Az ezüstös tűzben úszó figura elegánsan meghajolt.
Nagyon rég volt az az idő,
hogy mi bármi lényegesről beszéltünk volna.
Egyszer, nem is olyan régen, még
mosolygott volna legbölcsebb és legerősebb fivére láttán. Most azonban a
mosoly kissé hamis volt és nem is volt oly széles, mint régen.
„Túlzol. Az elmúlt években
sokszor beszéltünk.”
Magnus egy
megmaradt szeme követte fivére mozdulatait, ahogy ő íróasztalához lépett.
Legutóbbi, valami értéket is
képviselő társalgásunk a te Szürke Virágos Városodban volt, majdnem fél
évszázada. Azóta a legfelszínesebb csevegésen kívül váltottunk szót egymással?
Lorgar és Magnus tekintete
találkozott. Az ezüstös alak megremegett, ahogy Lorgar hangja rezonált vele.
+ Változnak az idők, Magnus.
+
A Küklopsz láthatóan
megborzongott, de mosolya nem hagyta el az arcát. Ezt éreztem, még itt is.
Erős lettél.
+ Azon a Zarándoklaton
láttam meg az igazságot, amelyet te követeltél, hogy sose tegyek meg. Isstvan
után kinyílt a szemem. Többé már nincs szükség a visszafogottságra. Ha
visszafogjuk magunkat, elveszítjük a háborút, az emberiség pedig elveszti az
egyetlen esélyét a megvilágosodásra. +
A távoli primarcha képe ismét
megingott. Egy pillanatra úgy tűnt, Magnusnak fájdalmai vannak.
Az erődet gondatlanul
üvöltöd bele a Hipertérbe. Egy hajónak az éteri hullámokkal kell hajóznia,
Lorgar, ha nem akar megtörni rajtuk.
Lorgar felnevetett, hangja
türelmes és gyengéd volt. „Te tartasz nekem előadást? Láttam a múltad és a jövőd,
Magnus. Csak azért állsz mellettünk, mert apánk száműzött téged. Te vagy a
Kárhozottak Légiójának koronázott királya.”
Az én Légióm? Miről
beszélsz?
Lorgar érezte fejében fivére
kutató vizsgálódását, a lehető leggyengébb pszichikai érintést. Minimális erőfeszítéssel
lökte ki az ármányos pszi-csápokat elméjéből.
+ Ha még egyszer
kíváncsiskodsz a gondolataim után, teszek róla, hogy megbánd. +
Magnus mosolya erőltetetté
vált. Valóban megváltoztál.
„Igen”, bólintott Lorgar, miközben
egy papírtekercsre írt valamit. „Minden megváltozott.”
Hogy értetted, amikor a
Légiómat említetted?
Lorgart már a munkája foglalta
le. „Vigyázz a legnagyobb bonyodalomra, amely
a végzet zűrzavarában előfordulhat, testvér.” Lúdtollát belemártotta a tintába
és folytatta az írást. „Nem szabadultál meg a test-elváltozásoktól, amiktől
Légiód úgy tartott egykor. Vigyázz azokkal fiaid közül, akik nem képesek
elfogadni azt annak, ami valójában; ajándéknak.”
Magnus egy ideig hallgatott.
Mindössze Lorgar pennájának sercegését és a gépház szintjén lévő generátorok
mindig jelenlévő zümmögését lehetett hallani.
Fulgrim halott.
„Úgy tűnik.” Lorgar abbahagyta
az írást, pont annyi időre, hogy felnézzen.
„Mióta tudtad?”
Magnus a falhoz lépett és kinyújtotta
kezét, mintha éteri ujjai megérinthetnék a Colchist ábrázoló képeket a falon.
Tudtam, ahogy elértem Hórusz
hadi szobájába. Visszahúzta ujjait,
lassan és óvatosan hajlítva be őket. Ahogy számodra, számomra sem idegenek a
Hipertér entitásai. Egy ilyen animálja most a testét.
+ Entitások? Nevezd őket nevükön,
testvér, Démonok. +
Magnus képe ismét megremegett,
majdnem szét is esett Lorgar halk hangjának szeleiben.
Tartsd féken az erődet,
Lorgar.
Lorgar folytatta az írást. „Ötven
évvel ezelőtt kellett volna elmondanod nekem az igazságot.”
Talán. A Magnusból áradó búskomorság majdnem elég erős volt,
hogy cirógassa az ember bőrét. Talán el kellett volna. Én csak meg akartalak
védeni. Annyira biztos, annyira arrogáns voltál a hitedben.
Lorgar
válaszolt, miközben folytatta a jegyzetelést. „Az új Császár jobbján állok, az
Imperium második legnagyobb Légióját irányítom. Te egy megtört lélek vagy, egy
összezúzott Légiót vezetsz. Talán nem is nekem lett volna szükségem védelemre
és az arroganciám sem vezetett a bukásomhoz. Te nem mondhatod el ugyanezt,
Magnus. Mindketten ismertük az igazságot, de csak egyikünk nézett szembe vele.”
És milyen igazság. Keserű mulatság érzése nyaldosta Lorgar érzékeit. A
galaxis egy aljas hely. Mi csupán még aljasabbá tesszük. Gondoltál már arra,
hogy lehet, jobb lenne tudatlanságban meghalni, mint az igazsággal együtt élni?
Lorgar testvére kúszó érzelmeit
egy dühös kitöréssel verte vissza. A lidérc ismét pislákolni kezdett, majdnem
szétoszolva a semmibe.
+ Te gondoltál már
rá, Magnus? Ha így volt, miért vagy még életben? Miért nem adtad meg magad az
arcodba üvöltő halálnak, amikor Russ eltörte a gerinced a térdén? +
Magnus szellemképe felnevetett,
de erőltetett volt, alig érve el Lorgar elméjét. Hát idáig jutottunk? Ez az
a keserűség, amit fél évszázadon át elrejtettél mindannyiunk elől? Mit láttál a
Zarándoklatod végén, fivérem? Mit láttál, amikor belenéztél a feneketlen mélységbe?
+ Tudod jól, mit láttam. A
hiperteret láttam és, hogy mik lovagolják meg a hullámait. + Egy pillanatig tétovázott, érezte, ahogy ujjai behajlanak,
ököllé formázva kezeit növekvő haragjában. + Gyáva vagy, hogy ismered az Ősi
Igazságot és mégsem vagy képes elfogadni. A Megtestesült Káosz csak azért
groteszk, mert halandó szemmel tekintünk rá. Amikor felemelkedünk, mi leszünk
az istenek kiválasztott gyermekei. Amikor- +
Elég!
Három festmény lángra kapott; a
Szövetség üveg tornyának kristály szobra értéktelen szilánkokra tört szét.
Lorgar megrezzent testvére
pszi-kitörésén. Némi vért kellett visszaszippantson az orrába.
Végeztem ezzel a jelentéktelen
civakodással. Úgy hiszed, ismered a valóságunk mögött rejlő igazságokat? Akkor
mutasd meg! Mondd el, mit láttál az átkozott Zarándoklatod végén!
Lorgar felállt, egy lágy suhintással
kioltotta a kicsiny lángokat. Jég csillogott a körmein, ahogy a lángok a
semmibe szisszentek, megfosztva az éltető levegőtől. Egy pillanatra a sajnálat élesen
nyilallt belé, hogy ő és legközelebbi testvére idáig süllyedtek.
De az idő mindent megváltoztatott.
Többé nem ő volt az elveszett, a gyenge, az egyetlen fivér, akit kétely gyötör.
Lorgar bólintott, szemei
veszélyes résekké soványodtak.
„Rendben van, Magnus.”
Play with more than $6000+ in casino site bonus - LuckyClub.live
VálaszTörlésof luckyclub cash in casino site bonus. As the name suggests, one of the very best casinos in the world allows you to keep what you win