Előző cikkemet folytatva, a Hórusz Lázadás néven elhíresült esemény, illetve időszak résztvevőinek számbavételét vinném tovább. A többi Áruló Légió bemutatásával.
World Eaters – Világevők
Vezér: Angron
Anyabolygó: Ismeretlen ipari világ
Címer:
Lázadás előtt
Ennek a Légiónak a Primarchajaról lehet a legkevesebbet tudni. A krónikákból mindössze annyi derül ki, hogy a bolygó ahova Angron becsapódott egy fejlett ipari világ volt, ahol a tehetős nemesség uralkodott a szegénységben tengődő lakosság felett. Annak érdekében, hogy a lakosság figyelmét minél inkább elvonják a társadalom bajairól, rendszeresen véres gladiátor játékokat rendeztek kibernetikailag módosított harcosokkal.
Angronra - vagy ahogy időnként hívták a Vörös Angyal - a bolygó központjához közeli hegyekben talált rá egy helyi rabszolga kereskedő. A fiatal Primarcha súlyos sebekkel feküdt a hóban, tucatnyi idegen holttesttel maga körül. A feltételezések szerint az idegenek eldák voltak, akik azért támadtak rá a jövendőbeli Vezérre, mert előre látták, hogy milyen szörnyűségeket fog véghezvinni és meg akarták állítani. A kereskedő láncba verve vitte a fiút a fővárosba. Ott, mivel látta benne a harci potenciált, besorozta a gladiátorok közé, ahol a Vörös Angyal is megkapta azokat a kibernetikai módosításokat, mint harcos társai. Ezen beültetések legfőbb eleme egy, az agyba ültetett eszköz volt, mely fokozta az alany adrenalin termelését, ezáltal egy agresszívebb és kegyetlenebb harcost hozva létre.
Angron kivételes képességeinek köszönhetően hamar kitűnt a többi aréna harcos közül és a közönség kedvence lett. Nem mészárolta le kegyetlenül minden ellenfelét. Azokat a harcosokat akik jól és bártan harcoltak ellene, megkímélte, ezzel elnyerve a többi gladiátor tiszteletét is. Néhány év leforgása alatt Angron hírneve a bolygó minden szegletébe elért, az ő felügyelete alatt kiképzett gladiátorok pedig a harci játékok történeté-nek legkiválóbb harcosai közé emelkedtek.
Sok probléma is volt azonban a bolygó verhetetlen bajnokával. Rendszeresen próbált megszökni a rabságból, de mindig kudarcot vallott. Lassan azonban egy terv kezdett formálódni a fejében. A világ, amit otthonának nevezett, minden idők leggrandiózusabb gladiátor játékát készült megrendezni, melyben Angronnak központi szerepet szántak. A Primarcha elérte, hogy egy olyan nagyszabású harci jelenetet rendezhessen, melyben arénájának minden gladiátora részt vesz. Amikor a harcot figyelő tömeg őrjöngése elnyomta még a csatazajt is, Angron terve működésbe lépett. A gladiátorok rátámadtak az őrökre, mindet lemészárolva és a városba vették magukat, hogy minél több fegyvert és ellátmányt tudjanak szerezni. Bár remek harcosok voltak, az őrség lőfegyverei ellen nem tudtak védekezni, így a kitörést nem úszták meg veszteségek nélkül. 2000 bátor gladiátornak Angronnal az élükön azonban sikerült elmenekülnie a közeli hegyekbe, ahol a Császár fiára rátaláltak sok évvel azelőtt. A hegyekben a szökevény rabszolgák szilárdan tartották magukat, sorra pusztítva el az ellenük küldött hadseregeket. Örökké azonban ők sem tarthattak ki. A fogyatkozó készletek és a folyamatos harcok egyre súlyosabb következményekkel jártak. Erejük fogytán volt, bajtársaik több mint fele már elesett a harcokban. A Vörös Angyalt és csapatát végül bekerítette a többszörös túlerőben lévő ellenség. A Császár ebben a kritikus időben érkezett meg. Több hónapon keresztül figyelte büszkén a hajójáról fiát, aki a zsarnokság ellen fellépett és győzelemre vezette a csapatát. A Császár felajánlotta Angronnak az ő genetikai anyagából létrehozott XII. Legió pa-rancsnokságát és egy helyet a Nagy Hadjáratban az Ő oldalán. Angron azonban – a Császár legnagyobb megdöb-benésére – visszautasította az ajánlatot és a bajtársai mellett maradt, akikkel megesküdtek, hogy a végsőkig kitartanak egymás mellett. A Császár így dolga végezetlenül távozott. Az ügyet azonban nem hagyta annyiban, tisztában volt vele, hogy a Hadjárat és a Birodalom újraegyesítésében Angronnak fontos szerepe van, így a Császár nem engedhette meg, hogy a közelgő csatában - melynek kimenetele felől nem volt kétség – a fia meghaljon. A gladiátorok és a helyi hadsereg közötti végső összecsapás előtti órákban a Császár zászlós hajójával köze-lebb ment a bolygóhoz és egy vonósugárral felteleportálta Angront a hajójára ezzel megpecsételve a lenti rabszolgák sorsát is. Vezérük nélkül a gladiátorok kitartása összeomlott, Angron pedig tehetetlenül állt, amíg a testvéreit az utolsó emberig lemészárolták az ellenük küldött katonák. A – akkor még – Harci Kutyák (War Hounds) Légió új Vezére úgy érezte, hogy egy lemoshatatlan szégyenfolt esett a harcosi becsületén és ezt a tettét soha nem bocsátotta meg a Császárnak.
Apa és fia újraegyesítése nem volt éppen örömteli. Angron elzárkózott magán lakosztályába és azon dühöngött, hogy képtelen volt segíteni azokon, akiket testvéreinek tekintett. A Légió magas rangú tisztjei megpróbálták megnyugtatni a Vezérüket, de Angron féktelen dühében megölte mindegyiket. Amikor Angron dühében a Légió tisztjeinek nagy részét - beleértve a korábbi légió parancsnokot - megölte, Kharn Kapitány önként vállalkozott, hogy beszél a Vezérrel. Félholtra verve, de sikerült meggyőznie az egykori gladiátort arról, hogy a Légió méltó arra, hogy az élére álljon és győzelemre vezesse őket. Tehát végül a Légió Primarchája elfoglalta az őt megillető helyet. Első intézkedései között át is nevezte Harci Kutyákról Világevőkre a légióját, mely név, mint később kiderül, sokkal találóbb és jobban illik a harci modorukhoz.
Angron már korábban felismerte, hogy kibernetikai beültetései nagyon hasznosak egy harcos számára az ellenséggel szemben és elrendelte, hogy saját űrgárdistái is kapjanak hasonló beültetéseket, mintául saját implantátumait használva. A kezdeti kudarcok után a Légió mérnökei sikeresen le tudták koppintani a technológiát és egész századokat felszereltek ezekkel az erőt és harciasságot növeli beültetésekkel. Eleinte látványos sikereket értek el az ily módon felturbózott egységek, azonban később egyre nyilvánvalóbb lett a vérszomjuk és ke-gyetlenségük. A Világevőkkel szemben az ellenség soha nem számíthatott kegyelemre, csak a brutális halálra. Egy idő után annyira hírhedtek lettek brutalitásukról, hogy egész csillagrendszerek adták meg magukat a Légió flottájának közeledéséről szóló hírek hatására. Ahogy terjedt a légión belül az implantátumok használata, úgy nőtt brutalitásuk is a harcokban. Nem is kellett sokat várni az Angron által jóváhagyott ilyen beültetések felszínre kerülésére. A Császár eleinte szemet hunyt e fölött, látva a Világzabálók hatékonyságát, de a többi Primarchától egyre gyakrabban érkeztek olyan üzenetek, melyek a Vörös Angyal légiójának számonkérését követelték. Az utolsó cseppet a Gehennai Tisztogatás néven elhíresült esemény jelentette, ahol Angron és Légiója egy éjszaka alatt lemészárolta a Gehenna bolygó egész lakosságát, senkit sem kímélve. Ekkor a Császár magához hívatta a Világzabálók Vezérét és megparancsolta neki az illegális beültetések végleges befejezését. Angron azonban nem hallgatott apjára és utasította mérnökeit a beültetések folytatására. A Légió innentől kezdve egyre mélyebbre süllyedt. Szokásaik központi részévé váltak a vérivást és brutális gladiátori küzdelmeket is magukba foglaló szertartások, illetve általánossá vált, hogy az űrgárdisták abban versenyeztek egymással, hogy ki tud több ellenséges koponyát összegyűjteni a csatatéren. Az egyre gyakoribb incidensek és atrocitások miatt egyre több Primarcha követelte Angron azonnali visszahívását. A Császár válaszul elküldte a Világevőkhöz Hóruszt, hogy beszéljen fivére fejével. Ez volt az egyik legnagyobb hiba, amit elkövethetett, Hórusz ugyanis ekkor már a Káosz hatása alatt volt. Kiváló emberismerőként és mester manipulátorként Hórusznak könnyű dolga volt a Vörös Angyallal. Látta Angronban a mély keserűséget és a Császár iránt táplált haragot. Ezt a Hadmester ki is használta a saját előnyére. Azt mondta, amit Angron hallani akart. Igazat adott Angronnak abban, hogy a Császár elárulta őt, amikor találkoztak, ráerősített azon fivére azon véleményére, hogy a Császár egy gyenge uralkodó és valaki erősebb kell a helyébe lépjen, például maga Hórusz. Hórusz Lupercal könnyedén maga mellé állította a Világevőket, akik a Lázadás kitörésekor boldogan masíroztak Hórusz Fiai mellett a csatába.
Lázadás és Polgárháború
Az utolsó lökést a légió számára az adta meg, hogy az egyik bajnokuk, Scyrak a Mészáros (Scyrak the Slaughterer) megölte a Világevők Császárhoz hű Főkönyvtárosát, ezzel elhárítva minden akadály a Káosz befolyásának szabad terjedése elől. Az elkövetkező évek harcaiban mindig Angron és az ő űrgárdistái alkották az első csatasort. Előszeretettel tépték darabokra az ellenséget baltáikkal, ahelyett, hogy távolról végeztek volna velük. Vérrel és holttestekkel kövezték ki a Terrához vezető utat, ellenségeik vérében fürödve és koponyáikat gyűjtögetve új Uruk, a Véristen Khorne számára, aki a négy nagy Káosz Istenek egyike. Dicsőségük delelőjét a Birodalmi Palota ostrománál érték el, ahol szintén oroszlánrészt vállaltak a harcokban. Amikor a Palotát védő kaput betörték a lázadók, a démoni erőkkel frissen megáldott Angron és katonái voltak az elsők a résben Kharn kapitánnyal az élen - egyes mende-mondák szerint Angron roppant rúnakardja volt az, mely bedöntötte a ka-put. Az egykori Harci Kutyák hatalmas vérfürdőt rendeztek a Palota ostrománál, a végső győzelem azonban nem lehetett az övék. Hórusz halálával a Káosz seregek összeomlottak és a Khorne hívő űrgárdisták is kénytele-nek voltak visszavonulni. Mielőtt visszavonultak, Khorne suttogását követve a légiósok magukkal vitték Kharn Kapitány megtört holttestét. Káosz Űrgárdista testvéreiket követve ők is az Iszonyat Szemébe húzódtak vissza, ahol a Koponyák Ura kialakított külön Angron Démon Herceg számára egy bolygót. A Vér és Háború Istene Kharn-t is feltámasztotta, mint egyik legnagyobb bajnokát.
Azonban a Légió egysége igen hamar széttöredezett. A folytonos vérszomjtól és gyilkolási vágytól hajtva a Világzabálók lassan egymás ellen fordultak kisebb nagyobb fosztogató/gyilkoló csapatokra szakadva. A végleges darabokra hullás egy másik Káosz Légió ellen Skalathrax-nál vívott csata során következett be. Ezen a Démonvilágon a Világevők a Császár Gyermekeivel szálltak szembe, akik Khorne nagy riválisát, Slaanesh-t imádják. A kegyetlen és rideg bolygót rombadöntő harcokban Khorne bajnokai eszüket vesztve gyilkolták halomra Slaanesh szolgáit. Az est leszálltával azonban a gyilkos hideg is beköszöntött és a Világevők kénytelenek voltak megállni az előrenyomulásukban. Kharn őrjöngött és azt követelte, hogy folytassák a támadást, amíg van ellenség, akit ölhetnek. Féktelen dühében megfogott egy lángszórót és a fedezékben lévő társai ellen fordította, aki pedig megpróbálta megállítani, azt baltájával vágta le. Hamarosan az egész környéket a lángok emésztették. A hatalmas máglya fényében pedig a Világevők egymást és a Császár Gyermekeit egyaránt halomra gyilkolták tekintet nélkül az oldalakra. Kharn a Káosz ereje által megszállva tisztította maga előtt az utat a haldokló város utcáin, tűzzel, vassal irtva bárkit, aki szembe jött vele. Aznap este Kharn az Áruló (Kharn The Betrayer) vált a Véristen eleven megtestesülésévé. A skalathraxi csata után a Világevők Légió megszűnt létezni, számos kisebb nagyobb csoportra bomolva, akik egyénileg keresték a harcokat és a koponyákar Uruk trónjához. A Khornita Őrjöngőket (Khorne Berserker) számos Káosz hadseregben megtalálni, akár egyedül, akár tucatjával.
Ezután az esemény után mindössze egy jelentős hadjáratot indítottak a Világevők. Bár a Légió szétszóródott, még mindig Angron parancsolt katonáinak. Az összegyűjtött Káosz Légió Armageddon világát vette célba (First War For Armageddon), mely stratégiailag fontos szerepet töltött be a Birodalomban. A bolygó védőit az Űrfarkasok Légió (Space Wolves) támogatta a démoni hordával szemben. Az űrgárdisták által kialakított védelmi vonalat egy hatalmas tömeg rohanta meg. Maga Angron díszőrségével együtt - mely több Bloodthirster Démon Úrból állt - vezette a támadást a vonal Űrfarkasok által védett része ellen, abban a reményben, hogy megölheti azok Rendfőnökét, Logan Grimnar Nagy Farkast. Amikor a két fél egymással szembe került, Logan Grimnar kijátszotta az aduját: egy egész század Grey Knight-t teleportált Angron és kísérete közé. A Grey Knight-ok, akik a Császár pszi képességekkel rendelkező démonvadász szuperkatonái, nagy veszteségek árán, de kiirtották Angron kíséretét. Maga a föld is beleremegett a két csoport összecsapásába. A túlélő démonvadászok példátlan önfeláldozás árán olyan erős pszi csapást mértek a Primarcha-ra, amely elpusztította Angron anyagi testét. A Grey Knight század nagy része - beleértve a Nagymesterüket is - odaveszett a csatában, de a győzelmet megszerezték. Vezérük pusztulásával a Káosz hadsereg összezavarodott és Armageddon védői könnyedén felülkerekedtek rajtuk, kiűzve őket a rendszerből. Armageddont több háború is meggyötörte ezt követően, de a Világevők nem jelentek meg a Birodalom területén ilyen nagy számban azóta sem.
Angron a Lázadás előtt
Angron, a Démon Herceg
Kharn, az Áruló
Death Guard/Plaguemarines – Halálőrök/Pestisgárdisták
Vezér: Mortarion
Anyabolygó: Jelenleg a Pestisbolygó a Iszonyat Szemében, Lázadás előtt Barbarus
Címer:
Lázadás előtt Lázadás után
Lázadás Előtt
Mortarion kapszulája egy Barbarus nevű világon csapódott be. A bolygó nagy részén a légkör tele volt mérgező gázokkal, melyek egy átlagembert könnyedén leterítettek. Barbarus lakossága két részre oszlott. Az egykori telepesek, akik évezredekkel ezelőtt rekedtek a bolygón a mélyen fekvő, mérges gázoktól mentes völgyekbe szorultak vissza és ott tengetik mindennapjaikat kisebb nagyobb településekbe tömörülve. A méregfelhők által övezett hegyekben pedig a titokzatos hadurak lakoztak, akik már az emberek megérkezése előtt otthonuknak nevezték ezt a világot. Ezek a hadurak a telepesek elmondása szerint természetfeletti erőkkel rendelkeztek és rendszeresen szörnyűbbnél szörnyűbb kreatúrákkal vonultak hadba, nem ritkán maguk a telepesek ellen, hogy elhurcolják őket erődítményeikbe.
Mortarionra az egyik ilyen hadúr talált rá egy csatamezőn. A holttestek tengerében egy gyermek sírására lett figyelmes és hosszas keresgélés után ráleltek a különös csecsemőre. Egy átlagember számára az ottani légkör halálos lett volna, a gyermek mégis képes volt torkaszakadtából üvölteni. A hadúr befogadta az ifjú Primarchát azzal a céllal, hogy fiat és örököst nevel belőle. Nevelőapjától kapta a Mortarion nevet, mely a helyi nyelven annyit tesz, a Halál gyermeke. A gyermeket elvitték hát a hadúr erődjébe, hogy ott tanítsák és képez-zék, azonban a hadúr, ki befogadta maga nem maradt fogadott fiával, hanem kiválasztott egy olyan magasan fekvő helyet, ahová már a Primarcha sem tud feljutni a méreg sűrűsége miatt és ott építette fel új lakhelyét. Mortarion csillapíthatatlan tudásvágyának köszönhetően a következő években mindent megtanult, amit csak lehetett kezdve a katonai stratégiával, a világ misztikus titkain át egészen a legkülönfélébb hadicselekig. Viszont ahogy az évek teltek az ifjú már szinte férfivé vált és egyre több kínos kérdést tett fel nevelőapjának, elsősorban a völgyekben élő lényekről, melyeket rendszeresen zaklatták a hadúr és teremtményei.
Miután az ifjú Vezér rájött, hogy a válaszokat nem fogja megkapni nevelőapjától, több őrt is megölve kitört az erődítményből és a mérges ködön keresztül a völgyek felé vette az irányt. Az első településhez érkezvén döbbenten tapasztalta, hogy a lények, akiket apja és csatlósai folyton elhurcolnak ugyanolyanok, mint ő maga. Ott helyben megesküdött, hogy felszabadítja a völgyek lakóit, de a lakosok bizalmát még nem tudta elnyerni a hegyekből jött sápadt idegen. Nem sokkal később be is bizonyította, hogy hajlandó és képes megvédeni az önvédelemre képtelen parasztokat, amikor egy másik hadúr szolgái megtámadták a falut, ahol tartózkodott. egy hatalmas kaszát forgatva úgy vágta le a groteszk szörnyeket, mintha maguk is csupán búza lennének. A hadúr látva Mortarion teljesítményét, visszavonult a mérges köd vélt biztonságába. A Primarchát kivételes ellenálló képességének köszönhetően, azonban a mérges levegő le sem lassította, és a Halál gyermeke kíméletlenül levágta a hadurat. A falu ezek után minden fenntartás nélkül befogadta Mortariont, ő pedig elkezdte kiképezni a lakosokat a harcra. Az új idegen híre elterjedt a környéken és hamarosan a közeli falvakból küldöttek jöttek a Primarchához, hogy tanuljanak tőle. Ő pedig településről településre vándorolt és tanított, véd műveket építetett és, ha a szükség úgy hozta, megvédte a lakóit a hadurak támadásaitól. A legkiválóbb harcosokat maga köré gyűjtötte és kis csoportokra osztva, személyesen képezte ki őket. A helyi mesterembereknek pedig kiadta a feladatot, hogy olyan páncélokat készítsenek, melyekkel könnyebb a mérgező ködben haladni. A falvak elkeseredett védekezéséből hamarosan offenzíva lett. Minden egyes csata után, melyet a ködben vívtak megtanultak egyre jobban és hatékonyabban alkalmazkodni a körülményekhez mind a harcosok, mind a páncélzatot készítő kovácsmesterek. Mortarion és az ő Halálőrei (Death Guard) sikert sikerre halmoztak, míg végül már csak egy csúcs állt ellen nekik. Ez nem más volt, mint a Vezér nevelőapjának erődítménye a bolygó legmagasabb pontján. Bár nevelőapja egy kegyetlen és véreskezű nekromanta volt, Mortarion húzódozott annak az erődjének a megtámadásától, aki felnevelte és megtanította mindenre, amit tudott. A támadást így elhalasztották. A Primarcha igen komor hangulatban tért vissza a faluba és a kedve nem lett jobb, amikor megtudta, hogy mindenki egy különös idegenről beszél, aki megváltást ígér egész Barbarus és lakói számára. Az új jövevényt a falu bölcseivel találta. Kijelentette neki, hogy nincsen szükségük külső segítségre ellenségeik legyőzésében. Az idegen viszont ezzel nem értett egyet és kihívást intézett a Halál gyermekéhez: ha legyőzi az utolsó hadurat, ő elmegy; ha viszont nem sikerül neki, örök hűséget fogad neki és az Emberi Birodalomnak, amit képvisel. Mortarion Halálőrei tiltakozásai ellenére egyedül indult a végső összecsapásba. Küldetésében azonban kudarcot vallott, a magas hegyekben annyira magas volt a mérges gázok sűrűsége, hogy a Primarcha páncélja néhol már rothadni kezdett. Az erődítmény roppant kapui előtt rogyott össze szitkokat szórva a bentiekre. Az utolsó kép, amit látott, mielőtt elsötétült előtte a világ az volt, amint nevelőapja felette áll és készül végezni vele, amikor is a titokzatos idegen közbeavatkozik, és egyetlen karszúrással végez a nekromantával. Miután felépült, Mortarion hűséget fogadott az idegennek, aki felfedte kilétét előtte, mint az igazi apja és az Emberi Birodalom Császára. A Császár ezután átadta fiának az ő genetikai állományából létrehozott Légiót, amit ő gyorsan át is nevezett Halálőröknek. Bár Mortarion hűen szolgálta a Császárt, nevelőapjának megölése miatt nagyon sokáig neheztelt igazi apjára.
Mortarion – sok fivéréhez hasonlóan – légiójának átnevezésével kezdte parancsnokságát, így a XIV. Légiót Halálőrök néven vált ismertté a Hadjáratban. A Halál gyermeke légiójának harcmodorában az ellenálló képességre helyezte a legnagyobb hangsúlyt. Úgy gondolta, hogy ez az egyetlen tulajdonság elég lehet egy csata megnyeréséhez. Hórusz, aki kiválóan alkalmazta a különböző Légiókat erősségeik és gyengeségeik szerint, ezen tulajdonságuk miatt sokszor vonult csatába a Halálőrökkel. A stratégia egyszerű volt: Mortarion és Légiója kicsalja és kifárasztja az ellenséget, a Holdfarkasok pedig akkor csapnak le a rájuk jellemző gyorsasággal. A sok együtt megélt hadjárat és csata alatt a két fivér igen közel került egymáshoz. Mortarion egy igen ijesztő jelenség volt a csatatereken. Légzőkészüléke és hatalmas kaszája elválaszthatatlan részét képezték megjelenésének, tar feje, komor tekintete és sápadt arca pedig csak felerősítette ezt a képet. Sokan szörnyszülöttként tekintettek a Primarchára és sok fivérével távolságtartó is volt. Minddel kivéve Konrad Curze-t és a Hadmestert, akikkel igen jó kapcsolatokat ápolt. Sok Primarcha azon aggodalmukat hangoztatták, hogy Mortarion hűségesebb Hóruszhoz, mint magához a Császárhoz. A Császár ezekre a felvetésekre úgy reagált, hogy a Hóruszhoz való hűség de facto a hozzá való hűséggel egyenlő. Később rá kellett jönnie, hogy tévedett.
Lázadás és polgárháború
Amikor Hóruszt elcsábították a Hipertér erői, nem kellett neki sokáig győzködnie Mortariont, hogy maga mellé állítsa. Mivel évek óta szorosan együtt dolgoztak és Mortarion valóban jobban tisztelte a Hadmestert apjánál, könnyen azonosulni tudott a céljaival. Ráadásul első kapitánya, Calas Typhon már évek óta szolgálta titkon a Káosz erőit, így gyorsan elterjesztette annak tanításait a Légióban. Többi áruló testvéreikkel együtt, a Halálőrök is az Isstvan rendszerbeli események során vallottak színt pártállásukról. Ők is részt vettek a bolygó felszínén tartózkodó lojalisták elpusztításában.
Az Isstvan III bombázása közben azonban nem várt események történtek. A Halálőrök egy – lojalistának tartott – osztaga, nem volt harcképes állapotban, ezért ez Eisenstein nevű fregattra vezényelték őket. Az osztag vezetője Nathaniel Garro csatakapitány volt. Rangidős tisztként ő látta el a hajó parancsnoki feladatait, így az ő döntése alapján engedélyezték egy Hórusz Fiai Légióhoz tartozó hajó dokkolását a hangárban, mely magáról a Hadmester zászlós hajójáról, a Bosszúálló Lélekrő (Vengeful Spirit) menekült. A fedélzetén egy maroknyi, magát még mindig Holdfarkasnak tartó, lojalista űrgárdista és néhány civil tartózkodott. Garro számára az ő beszámolóikból vált szörnyűséges valósággá a Hórusz Lázadás és az Áruló flotta terve a lojalistákkal. Az események ezután felgyorsultak. Miután a hajó kapitánya és a legénység néhány tagja sikertelen merényletet kísérelt meg a csatakapitány ellen, a lojalisták rövid harc után átvették az Eisenstein felett az irányítást. A fregatt új vezetése úgy döntött, el kell juttatni a lázadás hírét a Császárhoz, így leváltak a flottáról és felkészültek a Hipertérbe való ugrásra. A nehézségek még csak itt kezdődtek. Az áruló flotta üldözőbe vette őket és sikerült több súlyos sérülést okozni a menekülő hajóban mielőtt az áttérhetett volna az Immatériumba, ahol pedig a Káosz erői vonták ostrom alá a legénységet. Kétségbeesésékben Garro azt parancsolta, hogy térjenek vissza a valós térbe, ahol démoni ellenfeleik már nem tudtak megmaradni fizikai testükben. Több száz fényévnyire bármilyen civilizációtól, utolsó reményként a legénység úgy döntött, hogy túltöltik és kilökik az űrbe a hajó hiper hajtóművét, bízva abban, hogy annak detonációjára felfigyel egy birodalmi hajó. A szerencse rájuk mosolygott, melyet egyre inkább kezdtek a Császár isteni kegyelmének hinni. Sodródó bárkájukra Rogal Dorn épp Terra felé tartó flottája talált rá. Amikor Nathaniel Garro először mesélte el a Primarchának kalandos menekülésüket és a lázadást, Dorn kis híján megölte a lojalista Halálőrt. Azonban, amikor a túlélők több, szikla szilárd bizonyítékot is a Birodalmi Ököl elé tettek, a Vezér beleegyezett, hogy eljuttatja őket a Naprendszerbe. Hórusz tetteinek híre így eljutott a Földre és megkezdődtek az előkészületek az elkerülhetetlen összecsapásra.
A Halálőr Légió történetében a fordulat akkor következett be, amikor útra keltek Terra felé, hogy részt vegyenek az ostromban. Calas Typhon azonban tőrbe csalta saját testvéreit. Amikor a Légió flottája átlépte a valóság határát és belépett az Immatériumba, az első kapitány megölte a Navigátort, aki a hajót irányította a gyilkos térben, mondván még mindig a Császárt szolgálta. Felajánlotta, hogy ő maga irányítja keresztül a légiót a Hipertéren felhasználva pszi képességeit. Amíg a flotta az Immatériumban sodródott egy szörnyű betegség támadta meg a Halálőröket, melyet csak Pusztító Pestisnek hívtak. Ennek a kórságnak még a Halálőrök legendás ellenálló képessége sem tudott megálljt parancsolni és ez szörnyű rémülettel töltötte el mind Mortariont, mind katonáit. Az egész Légió szörnyű tünetektől szenvedett, telis tele duzzanatokkal és kelésekkel felismerhetetlen testükön. Meghalni azonban mégsem tudtak. Mesés ellenállásuk és emberfeletti fizikumuk, melyre oly büszkék voltak saját testüket fordította ellenük bezárva őket a kínok börtönébe. Mind közül Mortarion szenvedett a leginkább. Újra a hegytetőn érezte magát nevelő apja erődjénél, kivéve, hogy most nem volt itt a Császár, hogy megmentse őt. Végül, nem bírva tovább a leírhatatlan kínokat és szenvedést Mortarion felajánlotta saját és légiója lelkét Káosznak cserébe a szenvedések végéért. Imáik meghallgatásra találtak. Nurgle Atya, a négy Káosz Istenek egyike, a Betegségek, Rothadás és Pusztulás Ura maga mellé fogadta a Halálőröket, akik régi önmaguk árnyékai voltak már csupán. Mindannyian a végletekig eltorzult mutánsokká váltak, tele bűzös elfertőződött sebekkel és hólyagokkal testükön, melyben tucatnyi betegség van jelen egyszerre. Páncélzatuk is mintha átvette volna viselőik külalakját és egy rozsdás rothadó fémvázzá változott. Cserébe Nurgle Pestisgárdistáinak (Plague Marines) azt az ajándékot adta, hogy semmilyen vírus, vagy kórság nem tud velük végezni sokszorosára növelve ellenálló képességüket. Amikor a Birodalmi Palota ostrománál Hóruszt legyőzték, Mortarion nem a fejvesztett menekülést, hanem a rendezett visszavonulást választotta. Egységben és rendben visszavonult légiójával az Iszonyat Szemébe, ahol a Pestis Bolygót vették birtokba. Ezt a helyet Mortarion – tudatosan, vagy nem, nem lehet tudni – úgy formálta, hogy Barbarusra hasonlítson, nem csak kinézetben, de a lakóit tekintve is. Ezzel a Primarcha olyan jó munkát végzett, hogy Nurgle Démon Hercegi rangot adott neki jutalom képpen. Mortarion megkapta saját bolygóját, ahol uralkodhatott fojtogató mérges gázokkal körülvéve. Mortariont valós térben utoljára 901.M41-ben látták. Egy csapat Grey Knight ellen harcolva, levágta a Rend Nagymesterét. Utódja, Kaldor Draigo mestere halálát látva dührohamot kapott és lerohanta a Démon Herceget, belevésve rothadó szívébe elődje nevét. A Pestisbolygó uralkodóját azóta nem látták, de bosszút esküdött az őt ért sérelemért.
Nathaniel Garro egykori Halálőr csatakapitány története nem ért véget a Lázadással. Bár pontos leírás nem maradt fenn a sorsukról, a legenda szerint a maroknyi lojalista túlélőt maga Malcador, a Császár személyes tanácsadója fogadta és különleges feladattal bízta meg őket. Eltávolított róluk minden jelvényt és Malcador személyes címerével helyettesítették azokat. Garro és a Holdfarkas Iacton Qruze azt a feladatot kapták, hogy az Áruló Légiók túlélői és a többi lojalista Légió soraiban gyűjtsenek össze nyolc embert, akik hűsége és odaadása a Császár és a Birodalom iránt megkérdőjelezhetetlen. Állítólag ezekből a kiváló űrgárdistákból hozták létre később a Grey Knight Űrgárdista Rendet. Ők pedig négy földi nemes és tisztviselővel együtt létrehoztak egy szervezetet, mely később az Inkvizíció nevet viselte.
A Halálőrökről bővebben a Flight of the Eisenstein c. Horus Heresy könyvben olvashattok. Nathaniel Garro sorsát a Garro: Legion of One és a Garro: Oath of Moment c. hangos könyvek mesélik el.
Mortarion, A Rothadás Hercege
Bartuk
Forrás: Warhammer 40.000 wikia és irodalom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése