Mivel egyre több írás jelenik meg a Warhammer 40.000 világáról – és ezeket még sok fogja követni a jövőben -, tanácsos lenne egy általános bemutatást is írni az univerzumáról. Ha esetleg vannak olyanok, akik nem ismerik annyira ezt a környezetet, de az eddigi írások felkeltették az érdeklődésüket, ne hagyjuk őket lógva és mutassuk meg nekik, hogy miért is ilyen kegyetlen ez a világ és kinek köszönhetjük a létezését.
A Warhammer 40.000 először táblás játék formájában jelent meg, még 1987-ben a Games Workshop gondozásában. Ez lényegében egy körökre osztott háborús játék, ahol miniatűr, kézzel festet modellekkel játszák le a csatákat. Magát az Univerzumot, a táblás játékot és a szabályrendszerét – mely sokban hasonlít a szintén Games Workshophoz tartozó, 1983-ban megjelent Warhammer Fantasy szabályaira – Rick Prestley találta ki. A táblás játék megjelenése óta töretlen népszerűségnek örvend és máig összesen öt kiadást ért meg, a legutóbbit 2008-ban.
A táblás játék
A nagy sikernek köszönhetjük, hogy a Warhammer világa ma már táblás játékon kívül könyvek, szerepjátékok és PC-s játékok formájában is megjelenik. Ezek révén részletesen megismerhetjük ezt az univerzumot, a frakciókat és a fontos eseményeket.
A rövid bevezető után most ennek a kegyetlen és sötét világnak a rövid ismertetése jön.
A Warhammer 40.000 egy, a távoli jövőben játszódó sci-fi és fantasy keverékét alkotó világban játszódik. A galaxis meghatározó hatalma az Emberi Birodalom (Imperium of Man), amely egy erősen elnyomó, diktatórikus katona állam. Sokban hasonlítható a sötét középkor európai királyságaira. A Birodalom élén az Istencsászár áll, aki immár 10.000 éve vegetál egy Arany Trón nevű szerkezetben, és védelmezi a Birodalom szívét a legveszedelmesebb ellenségtől (arról, hogy az Istencsászár hogyan jutott oda bővebben a Kezdetek, a Hórusz Lázadás című cikkben olvashattok). Mivel a Császár nem képes ellátni feladatait, az ő nevében számtalan (itt teljességgel fel nem sorolt) szervezet irányítja a milliónyi bolygón szétszórt emberiséget. A legnagyobb hatalmú szerv talán az Inkvizíció, melynek elsődleges feladata a belső ellenség felkutatása és elpusztítása. A Birodalom védelmét pedig az Űrgárdista Rendek szuperkatonái látják el. Ezeknek a genetikailag módosított harcosoknak a tömegének a hőskorban a Császár fiai, a Primarchák parancsoltak. Ők azonban mára eltűntek. Vagy nyomuk veszett a Lázadás leverését követő véres harcokban, vagy meghaltak, vagy az Árulók oldalán a Káosz mellé álltak. Ezen Rendeket még a Császár a tízezer évvel korábban indított Nagy Hadjáratára hozták létre és egyetlen ellenség sem akadt, mely le tudta volna őket győzni, saját magukat kivéve (bővebben lásd a Kezdetek, a Hórusz Lázadás és az Áruló Légiók című írásokat). A Lázadás után a Légiókba tömörülő roppant seregeket a Császárhoz hűséges maradt, túlélő Primarchák osztották fel Rendekre, megakadályozva, hogy bármikor a jövőben bárkinek is olyan fegyver legyen a kezében, mint az Űrgárdista Légiók. Az emberiség védelmezői azóta megingathatatlanul szolgálják az Istencsászárukat és a Birodalmat a külső ellenségtől, melyből akad bőven. A történelem során valamikor szinte mindegyik az emberiség elpusztítására tört.
Az Űrgárdisták tartják az állásaikat
Az univerzum többi frakciója – melyeket az emberek szempontjából Ellenség gyűjtőnévvel is illethetünk – a következők.
Az Orkok az egyik legidősebb faj a galaxisban. Őket egy Ősöknek (Old Ones) nevezett faj hozta létre cirka 60 millió évvel a Warhammer 40.000 eseményei előtt. Kifejlesztésük egyetlen célja a harc volt. Egy Mennyei Háború (War In Heaven) néven ismerté vált konfliktusban használták őket, ahol a Necron faj és uraik, a C’Tan csillagistenek ellen vívták a háborút. Az orkok létrejöttüktől fogva izmos, agresszív és egyszerű gondolkodású faj. Az Ősök minden fontos információt a génjeikbe tápláltak, így a zöldbőrűek sok dolgot ösztönösen csinálnak. Így érthetővé válik az is, hogy primitívségük ellenére hogyan képesek űrhajókat, illetve fejlett katonai eszközöket irányítani és építeni. Az Ősök eltűnésével, az orkok szétszóródtak a galaxisban, számtalan kisebb nagyobb frakcióra szakadva. Könnyű szaporodásuknak köszönhetően – melynek lényege spórák szétszórása a meghódított területeken, amikből akár évekkel később is orkok fejlődhetnek ki – ők a legnépesebb faj az egész galaxisban, velük talán csak a tiranidák kelhetnének versenyre. Teljes dominanciájukat a génjeikbe táplált agresszivitás gátolja, ami az ork fajt több száz apró birodalomra osztja (élükön a Főnökkel, vagy más néven Warboss-szal), melyek gyakran egymással is háborúznak, csupán a harc öröméért. Időnként megfigyelhető, hogy több ork frakció szövetkezik egy nagy hadjárat érdekében. Ezeket Waaaaggh!-nak hívják és mérhetetlen pusztítást tudnak végezni. Sokan úgy tartják, hogy ha az ork faj valaha is egyesül, akkor semmilyen erő nem lesz képes megállítani a zöld áradatot.
Ez egy ork
Az Eldákat az Orkok kortársainak is nevezhetjük, ugyanis ugyanaz a faj hozta létre őket, ugyanazon háború katonáiként, csak a céljaik voltak mások velük. Ők egy magas, kecses humanoid faj, legjobban a fantasy világok elf népeihez hasonlíthatóak. Az eldákat igen erős pszi képességekkel teremtették meg, amely a – akkor még élettelen és csendes – Hipertérből táplálkozott. Ezzel az új fegyverrel az Ősök hatékonyan vették fel a harcot a C’tanok és necron seregeik ellen, azonban ennek nagy ára volt. Mivel az eldák erős kapcsolatban álltak az Immatériummal, a háború okozta halál és szenvedés rajtuk keresztül megbolygatta a Hipertér állóvizét. A sok negatív érzelem illetve a rengeteg, erőszakos halált halt lélek, ami a harcok következtében odavándorolt, egy viharos tengerré változtatta a lelkek óceánját és a mélyén iszonyatos entitások kezdtek ébredezni.
Ennek következtében, egy ponton annyira felhalmozódtak ezek a hatások, hogy az újonnan született lények áttörték a Hipertér és valóság határát. Ezek az entitások végigpusztították az Ősök birodalmát, csak romokat hagyva maguk mögött. A háború hamarosan véget ért és az eldák ott maradtak egy üres galaxisban. Mivel kivételesen intelligensek, hosszú életűek voltak és ismerték az Ősök által hátrahagyott Hiperhálót – mely egy járatrendszer, ami összeköti az egész galaxist és pillanatok alatt el lehet jutni vele egyik bolygóról a másikra -, elkezdték felépíteni birodalmukat.
Az eldák folyamatos jólétnek örvendtek. Az, hogy lelkük a halál után újra inkarnálódik új testben, párosítva kimondottan hosszú életükkel, szinte halhatatlanná tette őket. Technológiájuk pedig egy idő után olyan szintet ért el, ahol már nem volt szükség munkára civilizációjuk fenntartása érdekében. A Hipertér mesterei lévén pedig kiépítettek egy saját úthálózatot az Immatériumon belül, amit Hiperhálónak hívunk – bár nem alkotja szerves részét a Hipertérnek. Egy lényegében egy járatrendszer, melyen kisebb egységek, de néhol akár egész csillaghajók is közlekedhetnek, akár percek alatt eljutva a galaxis egyik végéből a másikba Ekkor, semmi gondjuk nem lévén, néhányan elkezdték az élvezetek szélsőséges hajszolását, hogy minél többet megélhessenek abban az életükben. Ez a folyamat egyre terjedt és egyre inkább a szélsőségek felé tolódott. Rendszeressé váltak a rituális gyilkosságok, a kínzó szekták létrejötte, mely lassan de biztosan a pusztulás felé vezette a civilizációt. Mivel az eldák erősen kötődtek a Hipertérhez – és ennek következtében minden érzelmet sokkal intenzívebben éltek meg – az erőszak és halál nagy hatással volt erre a párhuzamos világra. Az elda lelkek halálukkor nem születtek újra, hanem elkezdtek egybeolvadni, egy nagyobb entitást építve. Ennek az entitásnak a születését hívjuk az Eldák Bukásának. Az entitást ma Slaanesh Káosz Isten néven ismerjük és újszülöttként első lélegzetével az elpusztította szinte az egész elda fajt, beszippantva annak a fajnak a lelkeit, amely létrehozta őt. Születése oly intenzív volt, hogy az törést okozott a valóságban létrehozva az Iszonyat Szemét. A maroknyi túlélő még időben felismerte fajtájuk elkorcsosulásának veszélyét és Mestervilágoknak nevezett hatalmas csillaghajókon elmenekültek a galaxis szélső területeire. Az Elda Birodalom egyik pillanatról a másikra vált a galaxis urából egy élettelen romhalmazzá, a faj túlélői pedig mindent megtesznek kultúrájuk túléléséért.
Elda rohamosztag
A Káosz erői igen sokfélék. Alapvetően a Káosz a Hipertérből, vagy másnéven Immatériumból származik. Ez a hely lényegében a galaxis értelmes lényeinek érzelmi tapasztalatainak lenyomata, torz tükörképe. A négy Káosz Isten az élet különböző – cseppet sem vidám – területeit képviselik. Khorne a vérontást és a gyilkolást, Tzeentch a Változások Ura, Slaanesh a földi örömöket és vágyat képviseli, Nurgle pedig a valaha volt összes betegség atyja, és az elmúlás, az enyészet istene. Ennek a négy istennek számtalan csatlósa akad szerte a Warhammer 40.000 világában. Kezdve a démonoktól, a káosz szektákon keresztül egészen a Káosz Űrgárdistákig ( róluk bővebben az Áruló Légiók cikksorozatban olvashatsz). A Káosz tekinthető a Birodalom legfőbb ellenségének, minden alkalmat megragad, hogy az elpusztítására törjön, hogy meggyengítse. Végső céljuk minden emberi lélek megszerzése, hiszen az eldák eltűnésével, az emberi érzelmek táplálják leginkább a Káosz Isteneket. Időről időre nagy erőket gyűjtenek össze, hogy megpróbálják végre kenyértörésre vinni az évezredek óta folyó háborút a Birodalommal. Ezek az úgynevezett Fekete Hadjáratok.
A Káosz erői
A Necron, vagy más néven Necrontyr faj a legidősebb létező faj a galaxisban. Ugyanabban a korban éltek, mint az Ősök. Ám velük ellentétben nem örvendtek hosszú és egészséges életnek, technológiájuk pedig durva és kezdetleges volt. Bolygójuk napjának sugarai oly károsak voltak, hogy rövid életüket is betegen és szenvedve élték A két faj közti nagy különbség a necrontírek részéről irigykedéshez, majd később nyílt gyűlölködéshez vezetett. Meg is kísérelték háborúban legyőzni az Ősök népét, de fejletlenségük következtében csúfos vereséget szenvedtek. Ők azonban nem adták fel és bosszút forraltak.
Nagyjából ezzel egy időben fedezték fel a necrontyr tudósok a napjuk közelében lévő, és annak energiájából táplálkozó energialényeket, akiket C’tannak, Csillagisteneknek neveztek. Ezeket az entitásokat ők valóban istenként tisztelték, amit azok ki is használtak. Rendszeresen szipolyozták ki a necrontyrek életenergiáját, ami jobban ízlett nekik, mint egy élettelen nap sugarai. A Csillagistenek alattvalói uraik elé vitték az Ősök ügyét és a bosszút, mely annyira fűtötte őket. A C’tanok azonnal felismerték az életerősebb fajnak rejlő lehetőségeket és ajánlatot tettek a necrontyr fajnak. Isteneik útmutatásai alapján egy necrodermisnevű élő fémből készítenek maguknak fémvázat, mely biztosítja nekik az örök életet és megszabadulhatnak gyenge, beteg testük által okozott szenvedéstől. Azonban a tudat áttelepítése során a C’tanok megcsapolták az életenergiáját a necrontyreknek, akik így új testükbe érkezvén csupán agyatlan szolgákká alacsonyultak. Így létrejött a ma ismert Necron faj, aki első lépésként hatalmas seregekkel megindult az Ősök ellen. Az ekkor kirobbanó vérontást Mennyei Háborúként ismerik. A necron seregek győzelmet győzelemre halmoztak, Csillagisten uraik pedig habzsolták az Ősök és más életerős gondolkodó fajok energiáját. A C’tanok belekezdtek egy – be nem fejezett – projektbe, melynek célja a Hipertér teljes elszigetelése volt az anyagi világtól. Ennek nyomait a ma Cadia nevű bolygón lehet találni, mely erősen csökkenti az Iszonyat Szemének hatásait. Ahogy a háború egyre inkább elfajult úgy jöttek létre az orkok és eldák, de az Ősök nem tudták megfordítani a háború menetét. A Hipertér a szabadjára engedett pszi energiák miatti felbolydulása pedig iszonyatos entitásokat szabadított rá a galaxisra, melyek megállíthatatlanul tomboltak. Milliárdok pusztultak el az Enslaver-eknek nevezett Hipertér behemótok nyomában. A C’tanok, látva, hogy egyre fogy a táplálék a galaxisban, úgy döntöttek, hogy sztázisba helyezik magukat és necron szolgáikat, kivárva az időt, amíg a galaxis újra élettel telik meg és a megfelelő felépítésű élőlények közelsége fel nem ébreszti őket. Az ébredésüket pedig a 41. évezred véráztatta csillagrendszerei köszöntötték.
Felébredtek
A Tau a Warhammer univerzumának megfiatalabb faja – bár ez az elnevezés igen pontatlan, hiszen a Tau Birodalom számos fajból áll, melyek egy közös cél elérése érdekében szövetkeztek. Fiatalsága ellenére a Tau egy technológiailag igen fejlett civilizáció, mely csak nemrég kezdett bele csillagközi birodalmának kiterjesztésébe. Példátlan fejlődésüket jól mutatja, hogy az Inkvizíció mindössze 6.000 évvel ezelőtt fedezte fel őket, és akkor a feljegyzésekbe annyi került bele, hogy a faj nem rég sajátította el a tűz és a kerék használatát. Az azt követő több ezredek során rohamos fejlődésnek indultak, ami már konkrét veszélyt jelent a Birodalom terjeszkedésére is.
A Tau Birodalomban a Tau-n kívül fontos szerepet töltenek be a Kroot, a Vespid és a Nicassar fajok. AZ utóbbi időben pedig egyre több ember is csatlakozott hozzájuk, vagy azért , mert leigázták a bolygóját, vagy egyszerűen a Tau által követett filozófia nyűgözte le őket ennyire (ezeket az embereket a Birodalom a legrosszabb fajta árulónak tartja). Az eszme rendszer, mely összefogja a Tau Birodalom népeit a Greater Good (Magasabbrendű Jó) névre hallgat és a lényege, hogy a galaxis minden értelmes faja arra kell törekedjen, hogy a lehető legtöbb lénynek biztosítson jólétet saját maga mellett. Ez az eszme emelte ki a Tau népet a régi korok véres polgárháborúiból és indította el az egyesülési folyamatot. Erre a filozófiára épül a Tau Birodalom kaszt rendszere is, mely minden kasztnak más, egymást kiegészítő feladatokat ad. Ezek közül a tűz kaszt a legerősebb, így ők alkotják a gyalogos haderő jelentős részét, bár lövészeik minimális közelharci kiképzést kapnak. Az ilyen összecsapásokban slsősorban a Kroot egységekre hagyatkoznak. Ezen kívül az Ethereal (Éteri) kaszt az, mely irányítja a társadalmat és ad útmutatást a birodalmuknak.
Pszi képességekkel nem, vagy csak minimálisan rendelkeznek a Tau Birodalom fajai, magát a Hiperteret sem érzékelik a puszta létezésén túl. Ezen tulajdonságnak vannak jó és rossz oldalai is. Érzéketlenségük miatt ellenállóbbak az elmét célba vevő pszi támadások ellen, viszont így flottájuk nem rendelkezik az embereknél lévő Navigátorok megfelelőjével, tehát csak rövid Hipertér ugrásokra képesek, mely lényegesen lassabbá teszi csillagközi közlekedésüket.
Tau Fire Warrior
A Tiranida fajt mindenképpen tekinthetjük betolakodóknak. Nem csak a Birodalom, de az egész galaxis szempontjából. Ezt a bogárszerű fajt leginkább a Starcraft játékokban jelen lévő zergekhez hasonlíthatnám. A tiranida faj egy közös tudattal rendelkező közösség, amelyet egy központi ún. Hive Mind fog össze. Mivel közös tudattal rendelkeznek, valószínűleg erős telepatikus képességekkel bírnak, mely a galaxison kívülről is észlelte a Császár elméjét – illetve annak kivetülését a Hipertérbe, amit Astronomican néven ismerünk. Ez volt ugyanis, ami a galaxison kívülről ide vonzotta a tiranidákat. Az űrutazásra is képes bogárszerű faj gigantikus hordákba, úgynevezett Hive Fleetbe (Kaptár Flotta) tömörülve szelik a végtelen ürességet erre a célra kitenyészett csillaghajókon. Felépítésük igen sokféle, hiszen minden „elfogyasztott” létformából kivonják a hasznos genetikai tulajdonságokat és beépítik azt saját állományukba, ezzel hihetetlenül felgyorsítva az evolúciós folyamatot, minden egyes új generációval szívósabbá és ellenállóbbá válva. Ez le is írta taktikájuk lényegét, már ha az ő esetükben lehet egyáltalán ilyenről beszélni. Egyetlen céljuk van: beolvasztani magukba mindent, ami élő és hasznosítani annak génállományát.
A nevüket onnan kapták, hogy az első bolygó, amit a Tejútrendszerben felemésztettek – ez az időpont egyben első észlelésük is – a Tyran névre hallgatott. Onnantól kezdve hatalmas pusztítást vittek véghez, szinte megállíthatatlanul. A Birodalom erői több ízben is összecsaptak velük és képesek voltak visszaszorítani a tiranidákat, de a győzelem sosem volt tartós. Többször is volt rá példa, hogy egy évszázad sem telt el, és egy kiirtottnak hitt tiranida raj többszörös túlerővel tért vissza. Vagy éppen egy másik Kaptár Flotta útjába került a bolygó. A tiranidák rengetegen vannak, megállíthatatlanok és egyre közelebb kerülnek az őket idecsaló fényhez, az Istencsászárhoz. Ha (vagy amikor?) ők győzedelmeskednek, az a Birodalom – de lehet, hogy egyúttal maga a Káosz - végét jelentheti.
Tiranida terjeszkedés
Egy bekezdés erejéig pedig itt kitérnék az ún. Sötét Eldákra (Dark Eldar). Ők is ugyanúgy az elda fajhoz tartoztak, viszont rájuk lényegesen más hatást gyakorolt a Bukás és Slaanesh születése. Amikor az Elda Birodalom már derékig gázolt a romlottság és dekadencia mocsarában, egyre több szekta vezetője került befolyásos pozícióba. Ők pedig, lévén hatalmas erőforrások és fejlett technológia állt a rendelkezésükre, furcsa hóbortokat alakítottak ki. A leglátványosabb ezek közül magának a Hiperhálónak az átformálása, kibővítése volt, hogy ott saját maguk számára villákat, kisebb városokat építtessenek híveikkel. A leghíresebb ezen építmények közül Commorragh, vagy más néven a Sötét Város, mely a Bukás után a Sötét Eldák központja lett, innen indítják rabszolgaszerző rajtaütéseik nagy részét. Maga Slaanesh születése a Hiperhálóban tartózkodó eldákat nem ölte meg azonnal. Ezen eldák lelkét apránként szippantja magába a Káosz Isten, lassú halálra ítélve őket. Azonban a ők rájöttek, hogy más értelmes lények szenvedéséből „táplálkozni” tud lelkük, visszaadva nekik életenergiájukat, elodázva lelkük teljes elszippantását. Ez tartja őket életben.
Dark Eldar támadás
Szerző: Bartuc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése