A következőkben bemutatnám a Warhammer 40.000 univerzumának fontos szereplőit, a Káosz Űrgárdistákat (Chaos Space Marines), vagy ahogyan gyakran hívják még őket, az Áruló Légiókat. Igyekszem felsorolni a fontosabb tudnivalókat minden Légióról, illetve a Hórusz Lázadásban — és utána - játszott szerepüket. Az egyes események mellett időnként zárójelben feltüntetett számok az évszámot jelölik és hogy melyik évezredben történtek. Pl.: 005-006.M31 – a 31. évezred 5. és 6. éve.
Luna Wolves/Sons of Horus/Black Legion – Holdfarkasok/Hórusz fiai/FeketeLégió
Vezér: Hórusz Lupercal
Anyabolygó: Cthonia (elpusztítva)
Címer:
Luna Wolves Sons Of Horus Black Legion
Lázadás előtt
Ennek a légiónak a Lázadás előtti történetéről viszonylag kevés információ áll rendelkezés-re. Hórusz volt az első, akit a Császár megtalált, mivel az ő kapszulája egy, a Földhöz viszonylag közeli bolygón, Cthonia-n landolt. Hosszú évekig Ő volt az egyetlen, akivel a Császár újra tudott egyesülni, így sok időt töltöttek együtt és a Nagy Hadjárat első évtizedeit is egymás mellett harcolták végig. Ennek kö-szönhetően igen bensőséges viszony alakult ki közöttük. Hórusz Lupercal légiója jelentős szerepet töltött be a Nagy Hadjáratban. Mivel Hórusz volt az első a Vezérek közül, akikkel a Császár újraegyesült, ilyen szempontból a Luna Wolves volt a legrégebb óta vezérrel rendelkező légió. Ez a moráljukon is meglát-szott. Harcmodorukban a közelharcot részesítik előnyben, illetve a villámgyors „hit-and-run” támadáso-kat, mellyel folyamatos nyomás alatt tartják az ellenséget, elvonva erőforrásait a fontosabb ütközetektől.
A Luna Wolves légió mindig arra törekedett, hogy a csatákban ők legyenek a legjobbak és legsikereseb-bek. Hórusz pedig briliánsan alkalmazta a különböző Légiókat, mindegyiket olyan szerepbe osztva, mely a legjobban megfelelt az adott légió sajátosságainak. A Hadjárat során ők hódították vissza a legtöbb világot a Birodalomnak. A Császár is büszke volt a teljesítményükre és példaként állította őket a többi légió elé. A fordulatot történetük legnagyobb győzelme hozta meg számukra.
Miután Ullanor világát megtisztították az ork hordáktól (005-006.M31), egy hatalmas ünnepsé-get tartottak, ahol maga a Császár is megjelent. Szinte az összes légió képviseltette magát. Több tízezer Űrgárdista vonult fel a Császár előtt tisztelegve. A Császár ekkor jelentette be, hogy elhagyja a csatate-reket és visszatér Terra-ra, helyettesének pedig Hóruszt jelölte ki, aki megkapta a főparancsnoki Had-mester (Warmaster) címet.
Ez a poszt nagy felelősséggel és hatalommal járt. Hórusz az új terhek miatt frusztráltabb lett. Ezt a nehéz időszakot kihasznál-va közelítette meg őt Erebus az Igehordozók Legióból és ültette el benne az árulás magvait. A végső lökést Hórusznak egy ki-tervelt merénylet adta meg. A Davin hold megtisztításakor ha-lálosan megsebesült egy káosz által fertőzött pengétől és a hadnagyai, Serghar Targost, Hórusz „Kis Hórusz” Aximand és Ezekiel Abaddon – akik már Káoszt szolgálták titkon – elérték, hogy a helyi sámánokra bízzák a gyógyítását. Ők egy olyan álomba merítették Hóruszt, ahol Káosz elért hozzá és elhitette vele, hogy a Császárnak meg kell halnia az emberiség túlélése érdekében. A ceremónia végén már nem ugyanaz a Hórusz Lupercal jött ki a templomból. Ekkor nevezte át Légióját Hórusz fiaira – mely nevet eredetileg a Császár javasolta neki, a Hórusz iránti tisztelet jeléül.
Lázadás és polgárháború
Hórusz ezek után gőzerővel belekezdett a lázadás kitervelésébe. Részben Erebus segítségével – titokban - megkereste fivérei közül azokat, akiket úgy érezte meg lehet nyerni az ügynek. Bár nem sike-rült mindenkit át állítania – köztük közeli barátját, Garviel Lokent sem -, akiket akart, jelentős erő állt az oldalán. Eközben minden áruló Vezér kiválasztotta saját seregén belül, hogy kikben lehet megbízni. Az utolsó felvonása az árulás előkészítésének ezen elemek kipurgálása volt. Ennek helyszínéül pedig az Isstvan rendszert választották (200.M31).
Hivatalosan erődemonstráció miatt gyűlt össze négy Légió a helyi zavargások leverésére a rend-szer harmadik bolygóján. a felszínre pedig kizárólag azokat az egységeket küldték le, amelyek lojalitása bizonyítottan a Császár felé húzott. Ezen csapatok mit sem sejtve kezdtek bele a helyi ellenállás letöré-sének. Azonban néhány órával a támadás kezdete után az árulók végre színt vallottak. Az első hullám-ban az Isstvan III felett lévő flotta vírusbombákkal árasztotta el a bolygót. Ez hatalmas pusztítást vitt vég-be a felszínen, kiirtva a civil lakosság és helyi élővilág egészét és a lojalisták jelentős részét. Űrgárdisták ezrei pusztultak el a legnagyobb kínok között. Egyes csapategységek tudomására jutott az árulás ténye, így sikerült időben fedezékbe menekülniük az életzabáló vírus elől. A második fázisban a kémiai folya-matok által termelt gyúlékony gázokat gyújtották be az áruló flottáról küldött lövegekkel. A bolygó egész felszínén végigsöpört az így keletkezett tűzvihar, mely a maradék túlélők közül sokat égetett hamuvá. A végjátékban pedig – mely nem szerepelt Hórusz eredeti tervei között – a földi csapatok iktatták ki a ma-réknyi túlélőt. Az ellenállás hetekig kitartott, de végül elbukott. A kör pedig az Isstvan V bolygón zárult be. Ezen a helyen a Salamander és Hollóőrök (Raven Guard) Légiók által sietve összeállított lojalista flottát csalták tőrbe az addig barátságot színlelő Alfa Légió (Alpha Legion), Éjurak (Night Lords), Igehor-dozók (Word Bearers) és Vasharcosok (Iron Warriors) katonái erősítésként feltüntetve magukat.
Hórusz ezután elkezdte hét évig tartó véres hadjáratát a Föld felé, ahol a végső összecsapás vár-ta. A Terrai Csata (Battle of Terra) csúcspontját Hórusz és apja összecsapása jelentette. A Császár tudta, hogy csak Lupercal halála vethet véget a harcoknak. A földi erők kikényszerítették Hóruszból, hogy kap-csolja ki hajójának védelmét, így feljuthattak rá. A Császárt Sanguinius, a Vérangyalok (Blood Angels) Vezére, Rogal Dorn, a Birodalmi Öklök Vezére és több osztag űrgárdista kísérte el. Mivel Hórusznak sike-rült szétszórnia a támadókat, a Császár csak egy maroknyi testőrével érkezett Hóruszhoz, akinek a lábai-nál ott hevert fivére, Sangiunius élettelen teste.
A Birodalom két leghatalmasabb harcosának viadala rövid volt, de annál hevesebb. Egyik fél sem úszta meg súlyos sérülések nélkül. Hóruszt a Káosz ereje hajtotta, a Császárt viszont fia iránti szeretete gátolta teljes erejének szabaddá engedésében. Ez lett végül a veszte is. A Hadmester egy gyengébb pil-lanatában elkapta szörnyű karmaival apja torkát és elroppantotta annak légcsövét, ami végzetes sérü-lésnek bizonyult. Hóruszt azonban saját kegyetlensége vitte a sírba. Amikor az Uralkodó a földön hever-ve látta, hogy fia milyen könnyedséggel szakít ketté egy katonát, aki örök hűséget fogadott a Birodalom és az Ő védelmére, világossá vált számára, hogy fia menthetetlen.
A Császár megmérkőzik Hórusszal
Minden erejét összegyűjtve olyan iszonyatos erejű pszi támadást intézett a Fekete Légió Primarchája ellen, mely több ezer nap erejével vetekedett. A támadás szinte teljesen elpusztította Hóruszt, akit a Káosz erői – látva vereségét – magára hagytak. Élete utolsó néhány percére Hórusz Lupercal ismét ön-maga volt. Elszörnyedve mindazon, amit a Sötét Istenek szolgálatában tett, mindössze annyit kért apjá-tól, hogy vessen véget szenvedéseinek. Haldokló apjára Rogal Dorn talált rá és teljesítve egyik utolsó parancsát, haladéktalanul elszállította őt az Arany Trónushoz, mely azóta is a Császár testének őrzője. Utolsó parancsaként az Emberiség Ura arra utasította tanácsadóját, Malcadort, hogy gyűjtsön össze egy markényi megbízható és mindenek felett hűséges embert és hozzon létre belőlük egy új szervezetet. Ezt a szervet ma úgy ismerik, mint az Inkvizíció. A Birodalmi Palota sikertelen ostroma (207.M31) és Hó-rusz halála után a Káosz démonikus seregei észvesztett menekülésbe kezdtek a csatatérről. A Fekete Légió is elmenekült, vissza a Iszonyat Szemébe. A teljes széteséstől a légiót Abaddon mentette meg. Minden tehetségére szüksége volt, hogy egyben tartsa a fejetlen légiót és újra egységes szervezetté tegye. A Hadmester címet azóta Ezekiel Abaddon - más néven Abaddon a Fosztogató (Abaddon the Dispoiler) viseli. Abaddon a Káosz egyik leghatalmasabb tábornoka és az ő vezetésével indulnak meg a Fekete Hadjáratok a Birodalom ellen (Black Crusade). Hórusz bukását a Horus Rising, False Gods és a Galaxy In Flames c. Horus Heresy könyvek mesélik el – ilyen sorrendben.
Emperor’s Children – Császár gyermekei
Vezér: Fulgrim, a Föníciai
Anyabolygó: Chemos
Címer:
„He who seeks perfection in everything, achives it in nothing” –„ Az, ki mindenben a tökéletességre törek-szik, nem fogja elérni semmiben.”
Lázadás előtt
Amikor a Hipertér erői szétszórták a Vezérek kapszuláit a galaxisban, Fulgrim – vagy a Föniciai, ahogy egyesek hívták - a Chemos nevű bányászvilágon ért földet. Az élet ezen a bolygón kimondottan nehéz volt a szűkös erőforrások miatt. Az egész társadalom a kitermelést szolgálta, mellőzve minden féle művészetet és szórakozást. Amikor megtalálták Fulgrimet, nem sokon múlott, hogy megöljék, ugyanis a bolygó szegényes élelem ellátása csak korlátozott populációt tudott ellátni.
Fulgrim hamar kitűnt a többi ember közül páratlan szépségével, kimagasló intelligenciájával és erős fizi-kumával. 20. életévét sem töltötte még be, amikor már forradalmi újításokat vezetett be a termelési el-járásokban, megsokszorozva ezzel a bányák termelését. Ezzel lehetővé téve, hogy a szomszédaikkal foly-tatott kereskedelemből sokkal több élelmet vásároljanak. Az így beköszöntött jólét lehetővé tette, hogy Fulgrim újra felvirágoztassa az eddig hanyagolt művészeteket. A Császár ekkortájt fedezte fel a bolygót és Fulgrimet. Az ifjú vezér olyan hatással volt rá, hogy a Császár gyermekei névvel illette a Légiót és csak nekik engedélyezte, hogy használják a sast a címerükben.
A művészet imádata a jövőben is meghatározta a Császár Gyermekei stílusát. Páncélzatuk mindig tele volt aggatva különböző díszítő elemekkel, amivel igencsak kilógtak a többi Légió közül. Harcmodo-rukban és szerveződésükben is mindig a tökéletességre törekedtek. A hatalmi struktúrájuk nagyon me-rev volt és elvárta, hogy a parancsokat gondolkodás nélkül teljesítsék.
A korai időszakban mindössze 200 űrgárdistából állt a légió, így a Holdfarkasok mellé lettek be-osztva, mint támogató erő, ami nagyban hozzájárult a két légió és két vezér közötti szoros kapcsolat ki-alakulásához. Miután létszámuk elérte azt a szintet, hogy önálló akciókba is kezdhettek és kivették a ré-szüket a Hadjáratból, látványos sikereket arattak. A legfontosabb hadjárat a légió történetében a Laeran
bolygó megtisztítása volt (30. évezred 893. év - 893.M31). Mint utóbb kiderült a laer civilizáció teljes egészé-ben Slaanesh káosz isten imádatának rendelte alá magát. A laerek egy vízalatti nép voltak, néhány felszín feletti platform kivételével, mely a tenger felett lebegett. A központi ezek közül a platformok közül egy Káosznak szentelt templom volt, egy kardal a fő szentélyen. Amikor Fulgrim belépett a templomba és elvette magának a kardot, örökre megpecsételődött a sorsa.
Lázadás és Polgárháború
A kard ugyanis, ami a laer szentélyben volt egy Démon Úrnak (Greater Daemon) szolgált evilági kapocs-ként. Nem sokkal a kard eltulajdonítása után Fulgrim hallani kezdte a démon suttogását, melyről azt hitte, hogy saját tudatalattija szól hozzá, így nem gyanakodott semmire. Ahogy a démon egyre nagyobb befolyást szerzett a Vezér felett, úgy torzult el maga a Császár Gyermekei Légió is. Egyre betegesebben kezdték hajszolni a tökéle-tességet és a Káosz által irányított Hórusz is könnyedén megnyerte őket az ügyének. Fulgrim azonban korábban kényszerült színt vallani valódi szándékairól. Hórusz ugyanis elküldte, hogy győzze meg Ferrus Manus-t a Vas-öklök (Iron Hands) Légió Vezérét, hogy álljon át. A Föniciai biztos volt benne, hogy sikerrel fog járni, lévén Ferrus-szal nagyon jó volt a kapcsolata. A Vasöklök Vezére azonban hajthatatlannak bizonyult és visszautasí-totta az ajánlatot. Még egy rövid, ám annál hevesebb harc is kibontakozott köztük, melynek az lett a vége, hogy Fulgrimnak erővel kellett kitörnie a Vasöklök zászlóshajójáról. Menekülés közben pedig több hajóját is súlyosan megsebezte Ferrus flottájának. Fulgrimet innentől kezdve sodorták magukkal az események.
A Vasöklök összecsapnak a Császár Gyermekeivel, Isstvan V. A háttérben Fulgrim és Ferrus viadala.
Ezután a Démon Nagyúr szorítása egyre erősebb lett a Föniciai lelkén. A Légióban is felgyorsult a Káosz imáda-tának terjedése. Ennek a hosszú folyamatnak a végére az Isstvan V-n történt események tettek pontot. Itt történt ugyanis a Lázadás leghírhedtebb eseménye, a Landolóhelyi Mészárlás (Dropsite Massacre). A lázadók elleni csatában a Vasöklök is részt vettek, akiket maga Ferrus Manus vezetett. A Vezérnek egyetlen célja volt: kiteljesíteni bosszúját Fulgrim megölésével. A két Vezér harca olyan volt a csata hevében, mintha maguk a háború istenei vívnának. Végül Fulgrim kerekedett felül és Ferrus ki volt szolgáltatva a kegyelmének. A Föniciai viszont nem tudta rávenni magát, hogy végezzen fivérével. Ekkor mutatkozott meg a benne lakozó Démon Nagyúr ha-talma, aki Fulgrim akarata ellenére irányította kezét, lefejezve a Vasöklök Vezérét.
Fulgrimet fivérének megölése visszarántotta a valóságba és a Laer Hadjárat óta először tiszta volt a tu-data. Eszébe jutott mindaz a szörnyűség, amit a démon hatása alatt művelt és mindenért saját magát hibáz-tatta. A Császár Gyermekei Vezére nem vágyott másra, csak hogy véget érjen létezése, nem bírta elviselni a súlyt, amit bűnei nyomtak. Ekkor megszólalt a hang a fejében és felajánlotta neki a véget, melyet annyira akart. Ő ebbe beleegyezett és leengedte mentális védelmeit, hogy a démon véget vessen szenvedéseinek. A Hipertér szülötte azonban átverte a Vezért és ahelyett, hogy kivégezte volna, teljesen átvette felette a hatalmat bezárva Fulgrim, a Föniciai személyiségét tudatának egy távoli sarkába. Bár mindenki halottnak hiszi, Fulgrim még mindig él és be van zárva saját tudatának börtönébe, hogy onnan legyen tanúja a Káosz Démon ténykedésének. De teste már nem az övé. A Démon Herceg teljesen átformálta, hogy saját kinézetére hasonlítson.
Az Isstvan V és a Császári Palota ostroma között eltelt években a Légió minden maradék dicsőségét is elveszítette belemerülve Slaneesh, a Gyönyörök, a Szenvedély és a Dekadencia istenének imádatába.
A Palota ostromában nem is vettek részt, helyette rászabadultak a civil lakosságra milliókat gyilkolva le és kínozva, hogy enyhítsék az olthatatlan szomjukat a gyönyörök és kínok iránt. A vereséget követően a Légió telje-sen szétzilálódott és semmi mással nem törődtek, mint új rabszolgák és emberanyag szerzésével. Nem egyszer más Áruló Légiókat támadva meg a „nyersanyagért”. Ezek az összetűzések nem egyszer nyílt háborúskodáshoz vezettek a Császár Gyermekei és a többi Káosz Légió között. Ezek a harcok teljesen felőrölték a Légiót és a 41. évezredre alig marad pár tucat hírmondója. Fulgrimről bővebben a Fulgrim c. Horus Heresy könyvben olvashattok.
Fulgrim a Laer hadjárat után
Démonhercegként
Iron Warriors – Vasharcosok/Vaskatonák
Vezér: Perturabo
Anyabolygó: jelenleg Medrengard, régen Olympia
Címer:
Lázadás előtt
A vasharcosok Vezére, Perturabo-t az Olympia nevű bolygóra sodorták az erők, melyek kiragadták a Csá-szár laboratóriumából. Olympia sokban hasonlított az ókori Görögországra, olyan tekintetben, hogy a felülete nagy részét hatalmas hegyek szabdalták és lakossága óriás városállamokba tömörült. Ezen területi adottságoknak köszönhetően az erődépítés és az ostrom volt a leghatékonyabb katonai stratégia a bolygón. Ezt tükrözte később Perturabo Légiójának harcmodora is. Szakértőkké váltak az ostromok kiállásában és megtörésében egya-ránt - ebben a Birodalmi Öklök örök riválisai. Ez párosult a technológia kiterjedt használatával, mely nem csak a véd művekben mutatkozott meg. Előszeretettel cserélték le sérült, vagy mutálódott testrészeiket kibernetikus implantátumokkal.
Amikor Perturabo-t megatlálták az egyik városállam közelében a helyi türannisz befogadta a családjába és fiaként kezelte. Perturabo azonban mindig távolságtartó és bizalmatlan maradt a helyiekkel szemben. Neve-lőapja sok időt és energiát fordított tanítására és rokonszenve elnyerésére.
Amikor a Császár felfedezte elveszett fiát, Ő azonnal hűséget fogadott neki és átvette a – akkor még – IV. Légió irányítását és fennhatóságot Olympia felett. Az elüldözött türannisz utolsó éveiben támogatást akart sze-rezni hatalma visszaállításához. Ez a terve kudarcba fulladt, de elvetette a magvait az elégedetlenségnek. A Vasharcosok új Vezére nem vesztegette új katonák toborzására az időt. Helyette egy villámháborúval a közeli lázadó bolygót, Justice Rock-t (Igazságszikla) hódította meg.
A Légió Perturabo taníttatása révén kiváló ostromló haderővé vált. Eszközeiket a marsi Mechanicum papjainak segítségével hasznosították. Nem volt ellenfél, aki kitartott volna ellenük, vagy aki bevette volna erődítményeiket. Azonban ennek a specializációnak hátrányai is voltak. Egy ostrom kiépítése és fenntartása felőrlő munka. Folyamatos kemény fizikai terheléssel járó árokrendszer ásás. Brutális közelharcok az árokrendszerek mocskos járataiban. Az ilyen körülmények még a legacélosabb jellemeket is próbára teszik. A Vasharcosoknál is élt az az ősi szokás, hogy az ostromgyűrű bezárása után az ellenfél választhat a megadás vagy a teljes pusztulás között. Azonban az idő előrehaladtával egyre gyakrabban éltek a második lehetőséggel, nem kímélve az ellenfeleiket. Ez, a különösen brutális harc, volt az egyetlen dolog, ami kiragadta őket a lövészárkok poklából. Ebből következett még az a tény is, hogy az elfoglalt világokon az esetek túlnyomó részében ezt a Legiót jelölték ki, mint helyőrség lévén ők tudják a leghatékonyabban megvédeni az erődítést ostrom esetén. Az ilyen és ehhez hasonló, hálátlan feladatok miatt egyre nőtt az ellenszenv a Légióban – és magában Perturaboban is – a Császár iránt.
Ehhez az állapothoz még egy balsorsú esemény is társult. Maga Hórusz vitte a hírt testvérének, hogy a Légió anyabolygója, Olympia fellázadt a Birodalom ellen. Gondolat, hogy egyedül Perturabo nem képes megtartani otthonát tovább növelte benne a feszültséget. Hórusz azt tanácsolta neki, hogy siessen vissza Olympiára és állítsa vissza a rendet. Adott is fivérének egy energia pörölyt (Power Hammer), Forgebreaker-t, melyen keresztül, egyes feltételezések szerint, a Káosz suttogott a Vasharcosok Vezérének fülébe.
Perturabo és Légiója kemény utcai harcokat vívott. Ugyanúgy otthonukon is előszeretett taktikájukat alkalmazták. Nem kíméltek senkit. A hadjárat végére az egész bolygót rabszolgasorba taszították, vagy megölték. Több mint 5 millió civil lelte halálát a kegyetlen harcokban. Ahogy a csatározások füstje kezdett felszállni, a Vasharcosok lassan felismerték, hogy mit is tettek. Elkezdték érezni tettük szörnyűségének súlyát. Egyik napról a másikra váltak a Birodalom hőseiből saját népük mészárosaivá. Perturabo hatalmas mértékű szégyent érzett tette miatt. Úgy gondolta, hogy a Császár nem lesz képes megbocsátani neki ezt a szörnyű bűnt. A Halál által körbelengett romok között érték a hírek, melyek Perturabo jelenlegi helyzetét tekintve megsemmisítő erejűek voltak és megadták neki az utolsó lökést. Értesült Hórusz lázadásáról és hogy a Császár Gyermekei, a Halál Őrök (Death Guard) és a Világzabálók (World Eaters) nyíltan mellé álltak. Hír érkezett arról, hogy Leman Russ Űrfarkasai lerohanták Vörös Magnus otthonát, mivel ő is a Káoszt támogatja. Perturabo parancsokat kapott arra, hogy egyesüljön a lojalista Légiókkal és az Isvtaan V-s bolygón vessenek véget a zendülésnek.
Lázadás és Polgárháború
A mérhetetlen keserűség és a gyűlölet, amit a Birodalom és a Császár iránt érzett abban a pillanatban, eldöntötték az Ő és légiója sorsát. Úgy érezte, minden, ami történt a Birodalom és közvetetten a Császár miatt van. Perturabo Hórusz mellé állt, hogy bosszút álljon minden szenvedésért, amin neki és a Vasharcosoknak végig kellett menniük. Ők voltak azok, akik az Isstvan V-n elsőként nyitottak tüzet menedéket kereső testvéreikre. A Landolóhelyi Mészárlás után Hórusz szabad kezet adott nekik. Nem volt több kimerítő ostrom. A Vasharcosok tele voltak elnyomott energiákkal és feszültséggel. Több tucat bolygón vették át a hatalmat a kormányzóktól ún. Hadikovácsok, akik vasmarokkal uralkodtak rettentő erődítményeikből a megfélemlített lakosság felett. Számos másik bolygót a rájuk jellemző kegyetlenséggel törtek meg. A Tallarn bolygó földi paradicsomát vírusbombákkal változtatták egy merő sivataggá. Maga Perturabo kíséretével együtt ott volt a Birodalmi Palota ostrománál, hogy személyesen felügyelje a harcokat.
Hórusz halála és a vereség után azonban Perturabo és légiója nem menekült azonnal az Iszonyat Szemé-be. A Sebastus V-s bolygón csapdát állított riválisa, Rogal Dorn és a Birodalmi Öklöknek, akik mindig is vetélytár-saik voltak a Birodalom legkiválóbb ostromhadereje címért folytatott „versenyben”. Ez lett a Vasharcosok egyet-len igazi győzelme a Lázadás utáni időkben. A csapdát úgy hívták, az Örök Erőd, de később csak mint a Vasketrec Incidens-t emlegették. Az Erőd maga egy roppant komplex rendszer közepén foglalt helyet tornyokkal, aknamezőkkel, tankcsapdákkal, lövészárkokkal és külső kisebb erődökkel körbevéve. Az Öklöknek nem kellett sok unszolás. Rogal Dorn, amikor meghallotta, hogy hol vannak a Vasharcosok, nyíltan kijelentette, hogy „kiásom Perturabo-t a lyukából és egy Vasketrecben hozom vissza Terra-ra”. Dorn tisztességes harcra számított. Az Örök Erőd ostroma azonban minden volt, csak tisztességes nem. Első lépésben a Vasharcosok elvágták az Öklöket a légi támogatástól, majd az egyes csapategységeket szigetelték el a többitől. Az egyes egységet sőt, gyakran az egyes katonák magukra maradva voltak kénytelenek harcolni, a segítség reménye nélkül. Azok az egységek pedig, akiknek sikerült betörnie az Erődbe nem talált mást, csak egy üres teret, melyet újabb véd művek vettek körül. Maga az Örök Erőd csak egy értéket nem képviselő csali volt. A csata hatodik napjára az egyes Birodalmi Öklök űrgárdisták magukra hagyva kellett helyt álljanak, sokszor saját testvéreik tetemét használva fedezéknek. Ez a reménytelen helyzet még három hétig tartott. A segítség az Ultramarinok képében érkezett Vezérükkel Robute Guilliman-nal az élen. Rogal Dorn egy megtört emberként távozott a csatatérről. A Birodalmi öklök hatalmas veszteségeik miatt majdnem két évtizedig nem tudtak érdemben részt venni a lázadók elleni harcokban. Perturabo pedig több mint négyszáz lojalista űrgárdista mirigyének feláldozásával megnyitotta az utat saját Démon herceggé válása felé.
A Vasketrec Incidens után a Légió az Iszonyat Szemébe vonult vissza, ahol egy Medrengard nevű bolygón építették ki támaszpontjuk. A bolygókat, melyeket elfoglaltak a Lázadás során a Birodalmi Öklök és az Ultramarinok egy egész évtizeden át tartó véres hadjáratban szabadították fel. Később úgy emlegették a Vasharcosokat, mint a húsos kampót, mely, ha egyszer beleakad az áldozatba, csak további sérülésokozás útján lehet azt kivenni. Magát Olympiát is kemény harcok árán sikerült elfoglalni és amikor a védekező Vasharcosok látták, hogy nem győzhetnek, magukra robbantották maradék tüzérségi Ciklon Rakétáikat, az egész környéket magukkal rántva a pusztulásba. Az Inkvizíció ezután karantén alá vonta a bolygót és több bejegyzés nem született róla. Maga a Légió azonban egyik Káosz Istent sem szolgálja, mely elsősorban Perturabo alapvetően bizalmatlan jellemének tudható be.
Perturabo
Night Lords – Éjurak (személyes kedvenceim – a szerk.)
Vezér: Konrad Curze/Night Haunter – Éjkísértő
Anyabolygó: Nostramo (elpusztult)
Címer:
Lázadás előtt
Az Éjurak Primarcha-ja, Konrad Curze Nostramo ipari világán ért földet. Kapszulájának becsapódása egy hihetetlen mély lyukat ütött Nostramo kérgében. A bolygó egy haldokló nap körül keringett, melynek fénye alig-alig jutott el Nostramora, szinte folyamatos sötétségre kárhoztatva a bolygót. Nostramo lakosságának jelentős része mélyszegénységben élt, a bányákban és gyárakban gürcölve naphosszat. A felső rétegek fényűző palotáikból tekintettek le a pórnépre, mit sem törődve annak szenvedéseivel. A bűnözés is hihetetlen méreteket öltött a bolygón, mindenfelé rabló bandák, vagy éppen a nemesek által pénzelt zsoldos bandák garázdálkodtak – központi rendőrség és törvények híján – szabadon. A népességnövekedést pedig nem a világméretű bűnözés és szegénység, hanem az öngyilkossági ráta tartotta szinten. Ebbe a sötét világba érkezett meg Konrad Curze, avagy Night Haunter.
Ellentétben a többi Vezérrel, Konradot nem fogadta be család, így egymaga kellett helytálljon Nostramo Quintus veszélyes utcáin. Szinte emberfeletti szívósságának, kegyetlenségének és intelligenciájának köszönhetően hamar nevet csinált magának az utcán. Mindeközben rendszeresen szörnyű rémálmok és látomások gyötörték éjszakáit és néha még nappal sem kímélték. Ezekben az összes közül a lehető legsötétebb jövőt látta bekövetkezni, többek között Nostramo pusztulását.
A bojvárost uraló rablóbandák és korrupt nemesség elleni legfőbb fegyvere a félelem volt. Vele szinte egyedül megtörte és kiiktatta az erőszak által uralt város irányítóit. Egyre gyakrabban találták meg a hatóságok egy ismert bűnöző, vagy korrupt hivatalnok gyakran a felismerhetetlenségig megcsonkított testét. Ekkor kezdett egyre többen az Éjkísértőnek (Night Haunter), vagy az Éjszaka Urának (Lord of the Night) hívni Curze-t. Mindenki félt tőle és sokan gyűlölték. Rövid idő alatt drasztikusan csökkent a bűnözés a városban és egy kvázi önkéntes kijárási tilalom lépett életbe. Sokan nem mertek kimenni este az utcára, mert féltek az ott ólálkodó sötét lénytől. Konrad Curze gyerekeknek mondott rémmesék szereplője lett, aki megbünteti őket, ha rosszul viselkednek. Éjkísértő hatalma lassan átterjedt a többi városra is, melyekben a tőle való félelem miatt jelentősen visszaszorult a bűnözés és a tehetős rétegek visszaélései.
Ezután a saját irányításával alakította ki diktatúráját, mely alappillére Curze hitvallását tükrözte. Drákói törvényeket alkotott és azok megszegése esetén kegyetlen megtorlást helyezett kilátásba. Nostramo Quintus lakossága bálványozta Konradot mert, bár rendelkezései szigorúak voltak, igazságosan irányította a várost és az emberek végre ki tudtak törni a mélyszegénységből. De a rend és a béke még mindig a félelmen alapult, az emberek békében éltek egymás mellett, mert féltek Night Haunter-től, aki, ha tudomására jutott valami igazságtalanság, Ő maga vadászta le az elkövetőt. A gyorsasága, rejtőzködő képessége, a meglepetés erejének használata és a pszichológiai hadviselés széleskörű használata, mind részei voltak arzenáljának, melyet később légiója is átvett és katonai doktrínákká alakított.
A Császár megérkezését helyi próféciák előre megjósolták. Azt mondták Ő fogja elhozni világuk pusztulását. A Császár és delegációja gyalog közelítette meg Konrad Curze palotáját. Miközben várta a megérkezésüket Nostramo uralkodóját egy újabb szörnyű látomás támadta meg, mely annyira elviselhetetlen volt, hogy Konrad ki akarta kaparni a saját szemét. Ebben maga a Császár fékezte meg és a következő beszélgetés zajlott le köztük:
„Konrad Curze, nyugodj meg, mert én eljöttem és haza szándékozlak vinni”
„Nem ez a nevem, Apám. Én Éjkísértő vagyok és tudom jól, hogy mik a szándékaid velem.”
Az első néhány évet, mielőtt megkapta a VIII. Légió irányítását, Konrad Fulgrim mellett töltötte, aki rengeteg mindent megtanított neki a Birodalomról és a hadviselésről. Curze nem sokkal később meg is kapta a légió vezéri címét és átnevezte őket Éjuraknak (Night Lords). A Légió nagyon hamar magáévá tette Konrad gondolkodásmódját és elképzeléseit hatékonyan hasznosította a csatatereken. Volt rá példa korábban is a légióban, de a Vezérük megjelenésével általánossá vált a halállal kapcsolatos szimbolika használata, mint páncél díszítés, mely szintén jól tudta terjeszteni a félelmet az ellenség soraiban. A Nagy Hadjárat során az Éjurak arról váltak hírhedté, hogy egyrészt kiemelkedő hatékonysággal viselnek pszichológiai harcot az ellenséggel, másrészt pedig, hogy nem sajnálnak semmilyen erőforrást, ha egy csata megnyeréséről van szó. Ezen képességeik miatt is egyre inkább pacifikáló feladatot láttak el, hogy végleg engedelmességre kényszerítsék a más Légiók által meghódított világokat. Olyan hatékonysággal végezték a dolgukat, hogy egy idő után elég volt az említése a légiójuk lehetséges érkezésének, hogy engedelmességre sarkallja a helyi hatóságokat. Olyan rémhírek is terjengtek, hogy Éjkísértő piti bűnökért rendelt el Exterminatust egy-egy bolygóra. Tény, sok más Légió veze-tőjének nem tetszett a Éjurak magatartása. Az utolsó csepp a pohárban maga Nostramo volt. Diktátoruk távollétében a bolygó lakossága ismét visszasüllyedt az erőszak és korrupció mocsarába. Curze-t eközben egyre gyakrabban gyötörték szörnyű látomásai és egyre intenzívebbek lettek és megtudta belőlük otthona sorsát és, hogy a Császár meg akarja őt ölni. Konrad, fivéreitől – elsősorban Fulgrimtől, aki mellett sok időt töltött - próbált tanácsot kérni, beavatni őket súlyos terhébe, de nem hittek neki, őrültnek nézték. Rogal Dorn-ra rá is támadt dühében – a harcban Dorn alulmaradt. Mielőtt flottájával együtt Nostramo felé vette volna az irányt.
Lázadás és Polgárháború
Az Éjurak Légió flottája, megérkezvén Nostramo-hoz, a bolygó felé irányította roppant lézer ütegeit és tüzet nyitott. Elsősorban a Primarcha becsapódása által ütött lyukat vették célba. Ennek következtében a bolygó magja túlhevült és szétvetette Nostramo-t. Ezzel Night Haunter beteljesítette az otthona haláláról szóló vízióját. A bolygó pusztulásának néhány Birodalmi cirkáló is a tanúja volt, melyek távozása óta követték a flottát. Ezután az Éjurak hadjáratai már nem a Császár és a Birodalom nevében folytak, sokkal inkább pusztító hadműveletek a terror és a halál nevében – ebben nem kis szerepe volt annak, hogy az újoncok, mivel Nostramo-ról származtak, túlnyomó részben bűnözők és gyilkosok voltak, mivel ők voltak fizikailag elég fittek, ahhoz, hogy kibírják a kiképzést. A Káosz erői is gyakrabban suttogtak Curze fülébe. Mindez odáig fajult, hogy a Császár kénytelen volt visszahívni Konradot és Légióját, hogy válaszoljon a többi Vezér által ellene felhozott vádakra. A tárgyalásra azonban már sosem került sor. Kitört a Lázadás és Konrad Curze szinte azonnal úgy döntött, hogy Hórusz mellé áll. Képmutatónak érezte, hogy a Császár elítéli a tetteit – melyekről meg volt győződve, hogy igazságszolgáltatás –, miközben az egész Nagy Hadjárat az emberi világok katonai erővel történő erőszakos újraegyesítése és azok terror útján történő megtörése. Bár az Éjurak renegát Légióként voltak kezelve, a Birodalmi bürokrácia és ügymenet hibás működése miatt ők is megkapták a parancsot, hogy egyesüljenek a Hórusz ellen vonuló Légiókkal az Isstvan rendszerben.
Itt nyilvánvalóvá tették, hogy kinek az oldalán harcolnak. Az Éjurak is részt vettek a Birodalmi Palota ostromában, azonban Hórusz halála után nem követték a többi Áruló Légiót az Iszonyat Szemébe. Helyette a Keleti Végek (Eastern Fringe) felé vették az irányt és szörnyű atrocitásokat, népirtásokat vittek véghez, végigterrorizálva Birodalmat, halált és pusztulást hagyva maguk mögött. Terra Nagyurait ez a Légió aggasztotta a leginkább, mert amíg a többi lázadó megtizedelt létszámmal és szervezetlenül vonult vissza Káosz területre, Éjkísértő légiója megőrizte létszáma nagy részét és megmaradt a lázadás előtti stabilitása. Ennek eredményeként több Callidus orgyilkost is a Légió után küldtek. Az egyikük, M’Shen sikerrel is járt Konrad Curze meggyilkolásában a Tsagualsa bolygón. Éjkísértő, mivel lidércnyomásai révén látnoki képességekkel bírt, előre tudta, hogy az orgyilkos fel fog bukkanni és hagyta, hogy véghez vigye a feladatát. Utolsó szavat az orgyilkoshoz intézte:
„Nem lep meg a jelenléted, Orgyilkos. Azóta tudok rólad, hogy megérkeztél a Keleti Végekre. Miért nem ölettelek meg? Mert az, amit el fogsz követni, bizonyítja minden eddigi szavam és tettem igaz voltát. Én csupán megbüntettem a vétkezőket, ahogy most a te Hamis Császárod akarja ezt velem tenni. A halál semmi az igazoláshoz képest.”
Az eseményről készült felvételen ezután csak annyi látszik, hogy az orgyilkos előre ugrik, de maga a harc már nincs rögzítve, mely így nem szolgáltat konkrét bizonyítékot a Primarcha halálára. Curze világos parancsai ellenére, egyik bizalmasa, Lélekvadász (Soul Hunter, a Légió egyik orvosa) üldözőbe vette a Callidus ügynök hajóját és kemény harcok árán sikerült is megszállnia, ahol a gyilkossal Éjurakhoz méltóan végzett.
Vezérük halála után az Éjurak szétszóródtak és végül visszavonultak ők is az Iszonyat Szemébe. Azóta főleg zsoldosként szolgálnak a legkülönbözőbb Káosz hadseregekben. Előszeretettel használják Raptor egységeiket a Birodalom elleni hadműveletekben. Hűséget egyik Káosz istennek sem fogadtak. Magukévá tették az Osztatlan Káosz (Chaos Undivided) céljait, de megvetéssel tekintenek azokra, akik imádatuk tárgyává teszik valamely Káosz erőt. Csak és kizárólag az anyagi javakat és „értékeket” ismerik el. Konrad Curze-ról a The Dark King c. Horus Heresy hangoskönyvből, az Éjurakról pedig a Throne of Lies hangoskönyv, illetve a Soul Hunter, Blood Reaver és Void Stalker c. könyvekben olvashattok bővebben.
Konrad Curze, az Éjkísértő
Szerző: Bartuk
Forrás: Warhammer 40.000 wikia oldala és Warhammer 40.000 irodalom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése