AZ UGRÁS villanása beleolvadt a
sötétségbe és Amendera Nővér kivont kardjával intett. Tőle jobbra Leilani állt,
egyik kezében pisztolyt, másikban egy jelzőberendezést szorongatott, tekintetét
a kijelzőjére szegezve. Tőle balra pedig már Thessaly parancs-mozdulatai
szelték a levegőt, gesztusai a három Figyelő-Nővér felé irányultak, akik még a
csapattal tartottak.
Kendel öntudatlanul egyik ujjával
végigsimította a homlokára tetovált aquila vörös körvonalait. Óvatos, mély
lélegzetet vett, majd körbepillantott az alacsony és széles folyosón, ahova
érkeztek. A Lovag arra számított, hogy a terem hideg lesz, a levegő talán ritka
a takarékon működő létfenntartó rendszerek és a külső hajótesthez való közelség
miatt. Arra utasította a szolgarobotot, hogy ne küldje őket túlságosan mélyen a
Validus testébe, mivel attól félt,
hogy a távolsággal nő a félre-integráció veszélye. A levegő azonban száraz és
meleg volt, mint egy sivatag naplemente után. Sőt, egy sajátos mozdulatlanság
jellemezte, mintha a körülöttük lévő porszemcsék egy lomha folyadékban
lebegnének.
Kendel előrelépett, engedve, hogy
pengéje vezesse, apró, kísérleti vágásokkal mérve fel a környezetét. Enyhe
nyugtalansága ellenére nem talált semmit, ami rögtön nem lenne rendben. A
gravitáció normálisnak tűnt és nem érzett…semmit.
„Hő-virágok abban az irányban,”
mondta Leilani Nővér furcsán tompa hanggal. Előremutatott, a folyosó végébe.
Előttük, a falakon lévő zöld lámpások fényén túl hanyagul összehordott
alakzatok álltak egy kupacban, éles fémcsövek bordázata és drótkötegek
társaságában.
~Ketrecek,~ jelezte Nortor.
A Lovag bólintott és megindult.
Mindössze néhány lépést merészkedett előre, amikor egy riadt sóhajra megfordult.
Az egyik Figyelő közelebb ment az egyik vas tartóoszlophoz, amely a padlózatot
és a mennyezetet kötötte össze. Ökölbe szorított kezét kinyitotta a
parancsnokának. Amendera nézte, ahogy a fényben ragyogó fémpor hullik lustán
alá ujjai közül. A Figyelő az oszlop felé intett és mutatta, hol ért hozzá. A
Nővér kesztyűje horpadásokat hagyott maga után az vasgerendában. Semmivé
foszlott a leggyengédebb érintéstől is, újabb adaggá porladva szét.
Kendel csettintett az ujjával,
Leilani pedig kötelességtudóan odament az oszlophoz és végigmérte azt a
berendezésével. Homlokát ráncolva megismételte a mérést. Tisztán látszott, hogy
elégedetlen az eredménnyel. ’Furcsa’ ismerte el. Hangja tompa és távoli volt.
’A mérő azt mutatja, hogy ez a része a hajónak sokkal öregebb, mint a folyosó
többi része…’ Szemöldöke még feljebb szaladt. ’Több millió évvel.’
A Lovag megengedett magának egy
ritkaságszámba menő halvány legyintő morgást és intett a csapatainak, hogy továbbmennek.
Bármennyire is furcsa volt, nem használna senkinek, ha máris leragadnának ilyen
apró részleteknél. A csapat továbbhaladt a kiselejtezett ketrecek irányába és
Kendel azonnal rájött, hova tette őket a teleport villanás. A Validus gazdasági részlegének határán
voltak, ahol a hajó ügyészei által vadászni kiküldött állatokat tartották.
A gondolat épp csak átfutott az
agyán, amikor áthaladt egy láthatatlan hártyán és benyomások egész áradata
zúdult rá. Nem volt látható erőtér, vagy észlelhető fal, amely elválasztotta
volna a folyosó egyik részét a másiktól. Egyszerűen az egyik pillanatban a
levegő halott és néma volt körülötte, a másikban pedig megtelt illatokkal és
zajjal. Talán, ahogy az oszlop körül is torzult az idő, az átjáró két fele is
külön helyeken létezett.
Nortor odalépett mellé és látta,
ahogy a másik Nővér arcára enyhe undor ül ki. Itt a levegőben erősen ott
lebegett a régi, kiontott vér rezes szaga és a rozsda erős illata, amely
majdnem elnyomta a rothadt hús és emberi ürülék világiasabb szagát. Ebben a
fertőzött levegőben a hang is máshogy terjedt; tisztábban élesebben lehetett
hallani. Kendel kaparászást, csöpögést hallott az egyik árnyékos sarokból.
Átlépett az egyik kidőlt zárkán és bent apró csontok, hús és fehér tollak alkotta
masszát talált. A halott raptor darabjai között aranyozott áramkörök csillogtak
amikor fény érte őket.
Az egyik Figyelő-Nővér a hang
irányába irányította fegyverét és megnyomott az oldalán egy gombot. A fegyver
csövére erősített fénycső felvillant, tojásdad formában hideg, fehér fénnyel világítva
meg az előtte lévő teret. A kaparászás abbamaradt és a fáklyafény peremén
megcsillant egy szempár. Mégtöbb fénycsóva irányult oda, ahol egy nagy, fakó
bundájú masztiff volt, amint épp a nők irányába szaglászott. A felturbózott eb
orra barna és nedves volt, és ahogy zihált, a hátára erősített gyorsító
folyadékokat tartalmazó üvegcsék összezördültek. Az egyik oldalon Nortor
parancsjelzéseket adott, de az állat tudomást sem vett róla. Egy pillanattal
később a kutya lehajtotta a fejét és csinálta tovább a dolgát. Kendel tett egy
óvatos lépést előre és az egész állatot megvilágította, ahogy egy hajószolga
feje és nyaka körüli vértócsát nyalogat. A férfi koponyája felül nyitott, egyik
kezében pedig egy Apácarend által használt cölöplövő volt. Néhány percig
tanulmányozta a férfit: úgy tűnik arra használta a fegyvert, hogy odaragassza a
lábát a padlózatra, úgy, hogy először mindkét bokáján átlőtt egy-egy cöveket,
majd egyet a másik kezén is.
’Megpróbálta keresztre feszíteni
magát,’ mondta Leilani.
A kitenyésztett kutya ismét rájuk
nézett és ajkai lassan visszahúzódtak, felfedve fém fogazatát, amit egy
torkából jövő morgás kísért. Kendel hallotta ahogy az üvegcsékben lévő
folyadékok bugyborékolni és sziszegni kezdenek. Első kézből maga is tudta, hogy
milyen sebeket tudnak okozni ezek az állatok, amikor maga adta ki a parancsot a
szabadon engedésükre. A Lovag vetett egy pillantást Thessaly Nővér felé és
nyitott kézzel jelzett.
~Lángszóró~
Egy hirtelen szisszenéssel az
őrláng életre kelt, és Nortor egy könnyed mozdulattal leszedte a fegyvert a
szíjról és irányba állította. Mielőtt a kutyának lehetősége lett volna
fémkarmokkal ellátott lábairól elrugaszkodni, a Nővér lenyomta a ravaszt és
lángoló prométiumban fürösztette meg az állatot. Az egy nyüszítés kíséretében
elpusztult és otthagyták ahol feküdt, egy csoport akna felé haladva tovább.
Kendel látta, hogy az újonca még az
állat teteme körül szöszmötöl és csettintett egyet az ujjával. Leilani
bólintott és utána eredt.
A fegyverek fénycsóvái jobbra és
balra pásztázták a környéküket és Kendel a másik nőhöz fordult. ~Nem ez lesz az
egyetlen halál, amit ma látunk,~ jelezte. ~Nézd.~
A Figyelők továbbhaladtak és mindenfelé
falakhoz hordott kupacokban, vagy az szétzúzott ketrecek között halottak
hevertek. Raptorok, kutyák és szolgarobotok.
De egyetlen Nővér sem.
