2013. július 3., szerda

Olvastam: Chris Wraight - Battle of the Fang

Űrfarkasok. A Warhammer 40 000 univerzum vikingjei.


A Battle of the Fang az Űrfarkas anyabolygó, Fenris elleni Ezer Fiak támadás sagáját meséli el, egyedi módon vissza adva a jeges világ hangulatát és kegyetlenségét. Az ütközetet három karakter, egy Űrfarkas lord, egy halandó katona és egy Ezer Fiak varázsló szemszögéből követjük végig. Mind a három egymástól teljesen eltérő világnézeteket képvisel és jól bemutatja a szemben álló felek szellemiségét, motivációit.
Greyloc, az Űrfarkas helyőrség parancsnoka azt a megalkuvást nem ismerő elszántságot képviseli, ami egy saját fészkét védelmező anyafarkasra jellemző, aki felettesei árgus tekintetétől távol igyekszik megvédeni az otthonát az ellenség szinte végtelen seregei ellen.
Ezzel szemben a halandó kisegítő alakulatok egyik alacsony rangú tisztje, Freija a fiatalság tüzével megáldva, tele van élettel és kérdésekkel. Sok társához hasonlóan ő is félistenként tekint az Űrgárdistákra, de nem hiszi, hogy mindenhatóak. Freija szemén keresztül megismerhetjük, hogy egy egyszerű halandó hogyan látja a hozzá képest a Titánok erejével bíró harcosok háborúját.
Az Ezer Fiak, mint mindig, ezúttal is titkos terveket szövögetnek komplex hatalmi harcok hálójában, melyek lehet, hogy csak évszázadok múlva hoznak gyümölcsöt. Az ő elszántságuk talán még az Űrfarkasokénál is erősebb, amit az elemi bosszúvágy tüzel. Semmilyen árat nem tartanak túl magasnak céljuk eléréséhez. De hogy az sikerül-e, az csak a legvégén derül ki.
Mellékszálként, de számomra meghatározó élményként megemlíteném a Dreadnaught-k szerepét a történetben. Mindannyian ismerjük ezeket az évszázados gyilkoló gépeket, akik szó szerint csakis a háborúért élnek. De itt betekintést nyerhetünk az ő lelki világukba is – mert igen is van nekik! Egy „fiatal” harcos szemén keresztül megtudjuk, hogy ők hogyan élik meg ezt a szűnni nem akaró háborút.

A Warhammer univerzum eme tragikus epizódja egyszerre szívbemarkoló és epikus.

Ha egyszer megjelenik magyarul – vagy én lefordítom – mindenképpen el kell olvasni! :)