És elérkeztünk cikksorozatunk 3. és egyben utolsó részéhez.
Thousand Sons – Ezer Fiak
Vezér: Magnus The Red – Vörös Magnus
Anyabolygó: Lázadás előtt Prospero , jelenleg a Varázslók Bolygója (Iszonyat Szeme)
Címer:
Lázadás előtt Lázadás után
Lázadás előtt
A Karmazsin Király (Crimson King) - ahogy néha nevezték Magnust – egyedülálló volt a többi Primarcha között. Mindig is emlékezett arra, hogy ki ő és honnan jött. A szóbeszéd szerint már „születésekor” is pszichikai kapocs volt a Császár és közötte.
Magnust a Sötét Erők egy félreeső világra taszították, mely a Prospero névre hallgatott. A bolygó lakos-sága túlnyomórészt pszi-kből állt, akik nehezen elérhető volta miatt választották otthonuknak. Sokan közülük menekültek voltak. Eredeti otthonaikból elüldözték őket, vagy önként távoztak, mivel pszi képességeik miatt sokszor félték és üldözték őket. Prospero-n mindannyian új otthonra leltek. A Primarcha kapszulája a bolygó egyetlen lakott településének, Tizca, a Fény Városának kellős közepén csapódott be. Magnust befogadták a helyiek és elkezdték tanítani. Hihetetlen intelligenciájának és emberfeletti képességeinek köszönhetően szédítő sebességgel tanult meg mindent, amit tanítottak neki. Hamarosan mesterét, Amont is túlszárnyalta, aki addig Prospero legnagyobb pszi-je volt. Kihasználva befolyását és hatalmát, Magnus hadjáratot szervezett a vidéki régiókban ólálkodó pszi mutánsbestiák ellen, melyek a bolygó régóta lakatlan városaiban ütöttek tanyát. Miután sikeresen megtisztították otthonukat a ragadozóktól, Vörös Magnus vezetésével a helyiek hozzákezdtek az újjáépítéshez. Egyesítette a különféle, egymással acsarkodó varázsló klánokat és Tizcát egy lélegzetelállító szépségű várossá változtatta, miközben a bolygó többi része is felvirágzott. Magnus azonban nem nyugodhatott. Csillapíthatatlan tudásvágya arra késztette, hogy egyre többet és többet akarjon megtudni hatalmának forrásá-ról, a Hipertérről – vagy ahogyan a prosperóiak nevezték, a Nagy Óceán. Régi mesterének figyelmeztetései ellenére egyre több időt töltött az Immatérium felfedezésével.
A Primarcha jelenlétét a Hipertérben maga a Császár is érzékelte, így nem telt el sok idő, és rátalált elveszett fiára. Amikor a Császár hajója leszállt Prosperón és Ő kiszállt belőle, Magnus és apja megölelték egymást és úgy kezdtek el beszélgetni, mintha évek óta ismernék a másikat. Később együtt keltek útra több alkalommal is a Nagy Óceánba. Az Uralkodó megosztotta fiával a Hipertérről szerzett tudását, de figyelmeztette is a Karmazsin Királyt a veszélyekre, melyek egy pszire leselkednek az Immatériumban.
Magnus végül megkapta az Ezer Fiak Légió parancsnokságát. Ennek a légiónak nagyon gazdag történelme van. Egy olyan földi területről származik, mely felett a Császár már a Földet egységbe kovácsoló Egyesítő Háborúk előtt uralkodott. Mivel Vörös Magnus génállományából hozták létre, űrgárdistái szintén kivételes pszi képességekkel rendelkeztek. A gén azonban rendkívül instabil volt, mely sok esetben szerv kilökődéshez, illetve mutációkhoz vezetett. A Légió ezek miatt súlyos ember hiányban szenvedett és a puszta fennmaradása is kérdéses volt. Egyesek szerint a nevét is innen kapták az Ezer Fiak, mivel általában mindössze ezer űrgárdistát tudott stabilan harcra fogni. Néhányan már azt fontolgatták, hogy feloszlatják a légiót, tagjait pedig „szolgálaton kívül helyezik”. Magnus azonban könyörgött apjának, hogy adjon neki egy esélyt és ő megtalálja a szörnyű mutációk ellenszerét. A Primarcha munkához látott. Évtizedekig tartó, gyakran elkeseredett próbálkozások után Magnus végre sikerrel járt és a mutációs járvány megállt. Győzelmének azonban jobb szemének elvesztésén túl is ára volt – nagyobb, mint akár Ő maga gondolta volna. Magnus, annak érdekében, hogy sikerrel járjon, egyezségeket kötött a Hipertér lakóival, akiknek a természetét és szándékait akkor még nem értette teljesen. A valóságban mindez a Káosz Entitás, Tzeentch, a Változás és Mágia Istene műve volt. Ő engedte, hogy Magnus azt higgye, túljárt az Immatérium eszén, ami később ahhoz vezetett, hogy a Primarcha még felelőtlenebbül használja képességeit, mely majd a Légió bukását is okozza.
Mindenesetre az Ezer Fiak létszáma stabilan növekedni kezdett és végre engedélyt kaptak a Császártól, hogy csatlakozzanak a Nagy Hadjárathoz. A félszemű Primarcha légiója, kihasználva adottságait, a csatatéren is bebizonyította rátermettségét. Azonban Magnus tudásvágya és kíváncsisága minden új felfedezett kultúrával nőtt. Nem egyszer egész flottányi irodalmat hurcoltak el Prosperóra, hogy tanulmányozzák az adott kultúra Hipertérről összegyűjtött tudását. Egyik hódító expedíciója során Magnus felfedezte az eldák által épített Hiperhálót. Természetét és kiterjedését – vesztére – nem ismerte pontosan. A Karmazsin Király tudását más légióknál is kamatoztatni tudta. Több fivére is ki akarta használni pszi képességekkel felruházott tagjainak erejét. Magnus közreműködésével több légióban bevezettek egy új képzési programot külön a speciális űrgárdistáknak. Elindult a könyvtárosok képzése. Bár a könyvtárosokkal kiegészített egységek fényes sikereket értek el a csatatéren, sok Primarcha – köztük leginkább Mortarion, a Halálőrök és Leman Russ, az Űrfarkasok Vezére – ellenezte a pszi-k használatát a Légiókban és egyenesen boszorkánysággal vádolták fivérüket. A gyanakvás és bizalmatlanság egyre nőtt, ahogy a Birodalom sorra fedezte fel a Káosz által fertőzött világokat és tapasztalta meg első kézből annak káros hatásait.
Hogy véget vessen a vádaskodásoknak és ellenségeskedésnek, a Császár haditanácsot hívott össze a Nikaea nevű bolygón, ahol a Primarchák mellett megjelent számos birodalmi előkelőség és nemes is. Itt arról kellett dönteniük az egybegyűlteknek, hogy engedélyezzék-e a pszi képességek használatát, vagy sem. Hosszas vitatkozás és érvelések után megszületett az ítélet: a navigátorokon és asztropatákon kívül nem engedélyezik a kiemelkedő pszichikai képességűeknek adottságaik használatát. Parancsba adták a könyvtáros egységek felosz-latását és vele egy időben létrehozták minden Légióban a kápláni (chaplain) posztot. aki ezt a tisztet betöltötte annak az adott légió hűsége és lelki tisztasága felett kellett őrködnie. A Császár személyesen tiltotta meg Magnusnak képességei használatát, pusztulást helyezve kilátásba, ha megszegi a parancsot („Nagyon rossz úton járnak, ha azt hiszik, a Hipertér felülkerekedhet az én Akaratomon […] Csak az örök kárhozat lehet a jutalmuk”). Magnus visszavonult Prosperóra, hogy újjászervezze légióját és megeméssze az ítéletet. Úgy érezte, ez az Ő pere volt és bűnösnek találták. A könyvtáros képzéseket leállították, de a Primarcha és varázslók egy csoportja - élükön Ahzek Ahrimannal, a Légió Főkönyvtárosával - titokban tovább folytatták az Immatérium tanulmányozását.
Lázadás és Polgárháború
A Nikaeai Tanács után a Császár átadta Hórusznak a parancsnokságot és visszavonult a Földre, hogy folytassa Hiperháló Projektjét. Magnus e közben mély meditációkkal kötötte le elméjét otthonában, Prospe-rón és lelki szemei előtt feltárult a jövő. Látta Hóruszt, amint a Káosz hatalma alá kerül, a Lázadást a Császár ellen és az azt követő polgárháborút. A saját sorsa azonban rejtve maradt előtte. Úgy döntött, hogy varázshasználói segítségével juttatja el az üzenetet a Császárhoz – melyet apja személyesen tiltott meg neki – ahelyett, hogy a megbízhatatlan, de legális asztropatákat használta volna. A Császár – nem is törődve az üzenet tartalmával – dühöngött Magnus tettén és parancsának ilyen nyílt megszegésén. Ráadásul, az Ezer Fiak Primarchája a Hiperhálót használta az üzenet célba juttatására, mely tönkre tette a Hiperháló Projektet. Az évszázadok óta folyó Projekt célja az lett volna, hogy kiépítse a Hiperháló birodalmi verzióját, mely végleg elavulttá tette volna a veszélyes Hipertér utazásokat és az Imperium minden világát összekötötte volna. A Császár Magnust látta a Birodalom árulójának, nem a szeretett Hóruszt, akiről nem tudta elképzelni a lázadást. Leman Russ, aki már régóta nézte rossz szemmel Vörös Magnus tevékenységét, azt a parancsot kapta, hogy hozza fivérét Terrára, hogy feleljen tetteiért. Az Űrfarkasok Légiót egy egész század Adeptus Custodes – a Császár személyes testőrsége -, több millió gárdista és az elit anti-pszi egységek a Csend Nővérei (Sisters of Silence) kísérték el. Útközben azonban a mit sem sejtő Russ új parancsokat kapott a már Káoszt szolgáló Had-mestertől: letartóztatás helyett pusztítsa el az Ezer Fiak Légiót.
Magnus mindeközben rájött, hogy ő csak egy báb volt a Káosz Isten Tzeentch tervében és mindvégig hamisan hitte, hogy legyőzte a Hiperteret. A Karmazsin Király előre látta az Űrfarkasok közeledését és szándékait. Hogy bizonyítsa apjának, mindvégig hűen szolgálta őt, nem figyelmeztette Prospero lakóit a közelgő invázióra. Sőt, a bolygó köré egy fátylat terített, hogy senki ne tudjon a támadásról, a légió flottáját pedig elküldte messze a naprendszertől. Az inváziós flotta így gond nélkül megérkezett Magnus otthona fölé és pusztító bombázásba kezdett, mely a főváros Tizca kivételével kiégett pusztasággá változtatta az egykori édenkertet. Magát a fővárost mindig egy védőburokkal vonták körbe, így az sértetlenül megúszta a támadás első hullámát. A támadóknak így meg kellett szervezni a szárazföldi csapatok invázióját. Az Űrfarkasok pusztítva és mészárolva törtek be a városba, nem kímélve se katonát, sem civilt. Prospero hatalmas könyvtárai sorra borultak lángba, felbecsülhetetlen tudást változtatva hamuvá.
Prospero lerohanása
Magnus, látva ellenfelei pusztítását, úgy érezte, hogy semmi olyan súlyos bűnt nem követett el, ami ekkora megtorlást vonhatna maga után. Látva, hogy légiója milyen hősiesen védelmezi otthonát, ő is csatlakozott hozzájuk. Vörös Magnus pszichikai erejével sikerült megállítani a támadók előrenyomulását. A városért folytatott csata csúcspontján a Karmazsin Király szembe találta magát a Farkas Királlyal, Leman Russ-szal. Viadaluk heves és pusztító volt. A háború két istene mérte össze erejét. Egyikük a fizikai harcot, másikuk pedig a pszichikai hadviselést képviselte. Végül Russnak sikerült felülkerekednie, a magasba emelve fivérét, kettétörte annak gerincét. Magnusnak legnagyobb szüksége órájában maga Tzeentch kínált feloldozást. Cserébe lelkéért és örök hűségéért a Káosz Isten azt ígérte, hogy megmenti mindazt, amit sok év fáradságos munkájával felépített Magnus és légiója. A Primarcha – nem lévén más választása – elfogadta az ajánlatot és örök hűséget fogadott a Változás Urának. Az eredmény szinte azonnali volt. Magnus és Tizca el teleportálódott a Hipertérbe egy neki kialakított Démon Világra, a Légió maradéka pedig térkapukon menekült el haldokló otthonukból. Az Űrfarkas Vezér azonban ezt nem akarta annyiban hagyni és utasította a 13. századot, hogy vegye üldözőbe a menekülőket. Az egység követte az Ezer Fiakat az egyik kapun keresztül és azóta nem hallottak felőlük semmit. Pusztulásuk azonban bizonyosan nem következett be. A mende-monda szerint a Rend egyik legsötétebb órájában egy kis csapat Űrfarkas segítségére keltek a Hipertéren belül (Lee Lightner – Wolf’s Honour c. könyv). Más híresztelések szerint pedig vissza is tértek a valós térbe Abaddon 13. Fekete Hadjáratának kezdetén (999 M41) és egyes beszámolók szerint maga Russ vezette őket. Erre azonban nincs bizonyíték.
Hórusz bukása után az Ezer Fiak letelepedtek a számukra átalakított világra, amit a Varázslók Bolygójának neveznek (Planet of the Sorcerers). Tzeentch két ajándékot is adott a Légiónak. Vörös Magnus a Változás Istenének egyik leghatalmasabb Démon hercege lett, hűsége jutalmául. A másik „ajándék” pedig az volt, hogy a Légiót egykor sújtó mutációk visszatértek, mely azzal fenyegetett, hogy minden túlélő Ezer Fi űrgárdista egy agyatlan káosz szörnyé degenerálódik, ha a mutációk folytatódnak. Ezt a légió nem akarta annyiban hagyni. Ahzek Ahrimannal az élükön az Ezer Fiak varázshasználói titokban létrehoztak egy tanácsot és elkezdtek az elváltozások ellenszere után kutatni. Munkálkodásaikat siker koronázta és belekezdtek egy igen po-tens mágiába, abban a reményben, hogy megmentik a Légiót. A varázslat azonban visszafele sült el, melynek katasztrofális következményei lettek. A pszichikai képességekkel nem rendelkező űrgárdistái a Légiónak mind meghaltak. Testük hamuvá porladt, mit sem sejtő lelkük pedig a varázs által lezárt páncéljukban rekedt, élő automatákká változtatva őket. Onnan csak akkor tudnak kiszabadulni, ha maga az energiapáncél elpusztul. Az Ezer Fiak pszi-jei és könyvtárosai pedig megtöbbszöröződött képességekről számoltak be a később csak Ahriman Rubrikájának (Rubric of Ahriman) elnevezett varázslatot követően. A fő célját azonban elérte a vállalkozás: a Légiót sújtó mutációk mind az élőholt, mind a túlélő űrgárdisták körében megszűntek. Vörös Magnus azonban dühöngött alábbvalói felelőtlensége miatt és arra készült, hogy végleg leszámoljon egykori tanácsadójával. Tzeentch azonban az utolsó pilla-natban közbelépett, hogy megmentse Ahrimant jövőbeni terveihez. A Primarcha ezért halál helyett száműzte főkönyvtárosát, hogy a galaxist járva kutassa Tzeentch és a Káosz értelmét. Állítólag Ahriman jelenleg a Fekete Könyvtárat keresi – egy múltbeli sikertelen próbálkozás után ismét -, miután sikerült bejutnia a Hiperhálóba.
Az Ezer Fiak Űrfarkasok ellen táplált bosszúszomját azonban semmi nem tudta enyhíteni. Egy gondosan megtervezett támadássorozattal terveztek lecsapni az Űrfarkas birodalom szívére. A 32. millenniumban az Áruló Légió sorra támadott meg Űrfarkas fennhatóság alatt álló világokat, hogy ezzel cselekvésre kényszerítse az akkori Nagy Farkas Rend Főnököt, Harek Vassisakot (Harek Ironhelm). Magnus álmaiban még gúnyolódott is Harekkel. Végül a Nagy Farkas tudomást szerzett az ellenség központi bázisának helyzetéről és egy nagyszabású támadást indított ellene. Kihasználva az adódó lehetőséget az Ezer Fiak lerohanták Fenrist, az Farkasok otthonát. Negyven napon és éjszakán keresztül ostromolták a központi citadellát, az Agyarat (The Fang). Az erősítés végül megérkezett és Harek maga szállt szembe az immár Démon Herceg Karmazsin Királlyal. Tzeentch bajnoka azonban túl erősnek bizonyult és levágta Hareket, de ő maga is súlyos sebesüléseket szerzett. Bár Fenris megmenekült és az Ezer Fiak visszavonultak, az Ellenség mégis elégedett volt a Rend Főnök halálával. Az ellenségeskedés az elkövetkezendő évezredekben is fennmaradt az Űrfarkasok és Ezer Fiak Légiók között. A lojalistáknak eddig sikerült felülkerekednie.
Az Ezer Fiakról bővebben az A Thousand Sons és a Prospero Burns c. Horus Heresy regényekből, a Battle of the Fang c. regényből, illetve érintőlegesen a Space Wolf sorozatból olvashattok.
Vörös Magnus korabeli ábrázolása (Horus Heresy - Collected Visions)
Word Bearers – Igehordozók
Vezér: Lorgar
Anyagolygó: Lázadás előtt Colchis, jelenleg Sicarius (Iszonyat Szeme)
Címer:
Lázadás előtt Lázadás után
Lázadás előtt
Lorgar egy Colchis nevű világon ért földet. Ezen bolygó társadalma erősen vallásos volt és több kisebb-nagyobb vallási csoport határozta meg a helyi politikát. Lorgarra - vagy ahogy egyesek hívták az Urizen, aki William Blake regényeiben a törvény és észérvek megtestesítője - a helyi domináns vallási csoport, a Szövetség (Covenant) tagjai találtak rá. Ezen csoport nézetei természetfeletti lények imádata köré épült, melyek valójában ravaszul álcázott Káosz teremtmények voltak. Az ifjú Primarcha-t ez a szervezet befogadta és ő a templomukban nevelkedett és tanult. Gyorsan tanult és igen hamar egy odaadó hitszónokká vált, aki kivételes karizmájával sok követőre tett szert igen rövid idő alatt. Magát a Szövetség Főpapját, Kor Phaeron-t is barátai és szövetségesei között tudhatta. Sokaknak azonban nem tetszett Lorgar gyors felemelkedése és irigykedni kezdtek népszerűségére.
Azonban Lorgar Aurelian fiatalkora nem volt felhőtlen. Rendszeresen látomások árnyékolták be a Szövetségnél töltött éveit. Ezek a víziók mind arról szóltak, hogy eljön majd egy bronz páncélba öltözött nagy harcos, egy kékben járó küklopsszal az oldalán. Egy idő után olyan intenzívek lettek a lázálmai, hogy meg volt győződve róla, Colchis egy és igaz Istenének eljövetele hamarosan bekövetkezik. Elkezdte hirdetni a nagyszerű hírt a nép körében, mely viszont nagy felzúdulást keltett a Szövetség köreiben. Egyre többen kezdtek áttérni az új irányzat követésére, mely komolyan veszélyeztette a Szövetség által dominált status quo-t. Lorgar ellenségei, hogy ezt megakadályozzák, eretneknek nyílvánították és elrendelték a letartóztatását. Az elfogására küldött embereket azonban hívei megölték és ezzel bekövetkezett az egyházszakadás, mely egy addig nem látott méretű vallásháborúba torkollott. Hat éven keresztül dúlt a háború, a bolygó egész lakosságát belerántva a konfliktusba. Végül Lorgar és követői szerezték meg a győzelmet, amikor megrohamozták a Szövetség fő templomát, ahol maga a Primarcha is nevelkedett, és megölték az ott meghúzódó papságot kiiktatva a nézeteikkel szembehelyezkedők magját.
Még egy év sem telt el a háború vége óta, amikor hatalmas fém behemótok jelentek meg a bolygó körül és egy kisebb hajó a főtemplom mellett landolt. A szállítóból maga a Császár és Vörös Magnus, az Ezer Fiak Űrgárdista Légió egyszemű Primarchája szállt ki. Lorgar azonnal felismerte a két személyt, mint akik a látomásaiban is megjelentek és a helyszínen hűséget fogadott apjának. A Szövetség hiedelemrendszerét teljesen átalakították a Császár tiszteletére, aki az Emberiség Megmentője. Egész Colchis népe átadta magát új, élő Istenük imádatának. A Lorgar által szervezett ünnepséget hónapokig tartottak, ami nem tetszett a Császárnak, aki mihamarabb folytatni akarta a Hadjáratot. Az ünnepségek csúcspontjaként az Urizen megkapta a XVII. Légió irányítását, akiket később Igehordozók néven emlegettek. Kor Phaeron túlhaladott kora ellenére túlélte az űrgárdista implantátumok beültetését és ő lett a Légió új vezetőjének fő tanácsadója.
Az Igehordozók így hát elindultak, hogy kivegyék részüket a Nagy Hadjáratból. Előrenyomulásuk azonban sokkal lassabb volt, mint a többi légióé. Minden egyes világon, amit meghódítottak, elpusztítottak minden, nem a Császárt éltető hithez kapcsolódó, ereklyét, iratot. Az ő nézeteikkel szemben állók holttesteikből rakott halmokon hatalmas emlékműveket és katedrálisokat húztak fel az új világokon, melyek mind a Császár, mint az Emberiség Istene imádatának volt szentelve. A Légió káplánjai több tízezres tömegek előtt mondtak beszédeket és tartottak szertartásokat. Maga Lorgar is több millió embert térített meg az Istencsászár hitére tüzes beszédeivel. Az Igehordozók több tucat művet írtak, melyek a Császár igazságosságát és természetfeletti mivoltát boncolgatták. Magának Lorgar Aureliannak a fő műve a Lecticio Divinatus, melyben a Császár isteni természetéről ír. Ironikusan pont ez a mű lesz az, mely megalapozza a Lázadás utáni időkben az ún. Birodalmi Szektát (Imperial Cult), mely a Császár istenként való tisztelete köré épül, és mely végül elvezet a birodalmi egyház, az Eklézsia létrehozásához. Igaz, ebben az időben kevés világot hódított meg a Légió, de azok hűsége a birodalomhoz sziklaszilárd volt.
A Császár azonban egyre elégedetlenebb lett Lorgar tevékenységével. Egyrészt mert a légió haladása sokkal lassabb volt, minta többi Primarcha parancsnoksága alatt állóké, mely így nem haladt az ütemnek megfelelően. Másrészt pedig a térítő tevékenység nem tetszett a Császárnak, aki visszautasított minden féle babonás hiedelemvilágot, pláne azt, hogy őt magát istenként tiszteljék. Az Ő célja a Hadjárattal, hogy a Birodalmi Igazság égisze alatt egy észérveken és a tudományon alapuló civilizációt hozzon létre, nem egy újabb vallás által megbéklyózott társadalmat. Lorgarnak apja megparancsolta hát, hogy hagyjon fel a térítő tevékenységével és az Ő istenként való tiszteletével („Nem vagyok isten és nem igénylem, hogy a tömegek annak lássanak.[…] Én a tudományban és a logikában hiszek, ahogy neked is kéne”). Hogy nyomatékosítsa a kérését, az Ultramarinok Légióval leromboltatta az Igehordozók egyik fontos városát, Monarchiát mely tejes egészében az Istencsászár imádatának volt szentelve. Az eseménykor jelen volt Roboute Guilliman, az Ultramarinok Primarchája, Malcador a Pecséthordozó, a Császár személyes tanácsadója (Malcador the Sigillete) és maga Lorgar is egész Légiójával – mely egyes hírek szerint ekkor elérte a 100.000 főt. Ez az esemény sokkolta az Urizent, úgy érezte elárulták és egyesek szerint mély letargiába süllyedt. Hetekig nem jött elő a lakosztályából és nem beszélt senkivel, kivéve Kor Phaeront, aki nevelőapjaként már gyermekkora óta mellette állt. A Légió Kardinálisa azt mondta a Primarchának, hogy olyan isteneket kellene keresnie, akik érdemesebbek a tiszteletére, mint a Császár. Ráadásul Kor Phaeron tudott is ilyen entitásokról, így Lorgar tudomást szerzett a Káosz Istenek létezéséről.
Lázadás és Polgárháború
Ez vezetett a történelembe Lorgar Zarándoklataként hírhedté vált eseményhez, mely során az Igehordozók Vezére felkereste a Cadia rendszert, válaszokat keresve. Ez a rendszer volt az, ahol Slaanesh Káosz Isten születése törést okozott a valóságban és létrehozta az Iszonyat Szemét. A Cadia nevű bolygó volt ehhez a képződményhez a legközelebb. A bolygó őslakói a Káoszt tisztelték és egyik vezetőjük, egy Ingethel nevű papnő, Lorgart nevén szólította és üdvözölte Cadián. A barbár nő segítségével—aki később Káosz kegyelméből Démon-herceggé alakult át - Lorgar első kézből tapasztalta meg a Káosz hatalmát és erejét. Megtalálta az igazi Isteneket, akiket imádhat. Azonban a Légió nem egy istennek szentelte imádatát, hanem az ún. Osztatlan Káosznak (Chaos Undivided), mely a négy fő Káosz Isten panteonja. Mielőtt elhagyták a bolygót, a légió erői mindenkit megöltek, eltüntetve a Zarándoklat tanúit. Hosszú évekkel később azonban katonai fontossága és a Szemhez való közelsége miatt a Birodalom újra betelepítette Cadia-t. Az Igehordozók Légió visszatérve újra belevetette magát a Hadjáratba és a meghódítandó világok sorra estek el előttük. Lorgar azonban titokban követeket menesztett a többi Légióhoz, hogy minél több Primarchát térítsen át a Káosz oldalára. Tehát az Igehordozók felelősek az árulás magjainak elhintéséért és az ő szövevényes összeesküvésük eredménye lett Hórusz Káosz általi megfertőzése is. A Légió egészen addig titokban tartotta igazi pártállását, amíg Hórusz nyíltan fel nem lépett a Császárral szemben. A polgárháború kitörésekor azonnal támogatásukról biztosították a Warmastert és az általuk a Zarándoklat után elfoglalt világok is átálltak.
Hórusz Lorgart és Légióját az Ultramarinok elpusztításával bízta meg. Tudta, hogy Roboute Guilliman légiója komoly akadályt jelenthet a Terra felé vezető úton. A támadó flottát maga Kor Phaeron vezette, aki megesküdött, hogy mind egy szálig elpusztítja az Ultramarinokat. Az Igehordozók fő ereje egy Calth nevű rendszerben csapott össze az Ultramarinokkal, mely harc romba döntötte az egész naprendszert. A Calth három testvérbolygóját pusztító nukleáris csapások érték és magát a rendszer napját is destabilizálták. A nagyszabású támadás végül vereséggel és szétkergetéssel végződött, amikor a Furious Abyss nevű lázadó csatahajó kudarcot vallott az Ultramarine erősítés feltartóztatásában. A flotta maradéka az Iszonyat Szemébe menekült. Maga Lorgar Hórusz mellett harcolt a Palota ötvenöt napos ostrománál, de a lázadók vereségét követően ő és légiójának maradéka szintén visszavonult a Káosz felségterületére.
Maga Lorgar a Káosz szolgálatában végrehajtott tetteiért az Osztatlan Káosz Démon Hercege szintre emelkedett istenei kegyéből. Ő maga az Iszonyat Szemében egy Sicarius nevű bolygón tartózkodik önkéntes elvonulásban és szövi az egyre nagyobb Káosz szekták hálóját. Az Igehordozók – sok más Áruló Légióval ellentétben – megmaradtak egy viszonylag összetartó katonai egységnek, melynek fő irányító szerve az ún. Sötét Tanács (Dark Council), mely Lorgar távollétében uralkodik a Légió felett. Lorgar anyabolygóját, Colchist az Inkvizíció utasítására az Ultramarinok Octavius nevű csatahajója pusztító ciklon torpedókkal bombázta le, mely eredményeként magának a bolygónak a fizikai szerkezete tört meg és az ebből következő szeizmikus mozgások teljesen elpusztították. Az egykori helye azóta is szigorúan titkos.
Az Igehordozókról a Battle for the Abyss, a First Heretic és az Aurelian c. Horus Heresy könyvekben, illetve a Dark Apostle, Dark Disciple és a Dark Creed c. könyvekben olvashattok
Lorgar Démon Herceg, Osztatlan Káosz Kiválasztottja és az Ige Hordozója
Alpha Legion – Alfa Légió
Vezér: Alpharius és Omegon
Anyabolygó: Alpharius nem volt hajlandó felfedni otthonának nevét és hollétét.
Címer:
"We are all Alpharius, we are Alpha Legion, and we are all one.” – „Mind Alpharius vagyunk, mi vagyunk az Alfa Légió és mi mind egyek vagyunk.”
Lázadás előtt
Alpharius Omegonról - gyakran utalnak így a Légió Primarchájára, lévén a Légió vezetője egy ikerpár - és az Alfa Légió eredetéről lehet a legkevesebbet tudni. Ez nagyrészt annak a magatartásnak tudható be, mely mindig is a Légió sajátja volt. A harcmodorukat leginkább a cselszövés és a megtévesztés jellemezte. Ezen kívül pedig a többi légióhoz képest nagy számban alkalmaztak nem űrgárdista ügynököket különböző műveleteikben. Ezt a megközelítését a háborúnak több Légió vezetője is bírálta mondván, nem valódi harcosokhoz méltó viselkedés, amit művelnek. Maga a tény is, hogy Primarchájuknak van egy ikertestvére, csak a Légió tagjai előtt volt ismert, kívülállók nem tudtak róla, mely szintén ráerősített az őket övező homályra. A megtévesztéshez azzal is hozzájárultak, hogy a Légió minden tagja igyekezett ugyanúgy kinézni, mint Primarcháik.
Alpharius Omegon volt az utolsó Vezér, akit megtaláltak és előkerülésének körülményei sem hasonlítanak fivérei helyzetéhez. Hórusz és légiója - az immár Hórusz Fiai – egy meg nem nevezett csillagrendszerben egy csapat kalózt vettek üldözőbe, akik egy aszteroida mezőbe menekültek. A Hadmester utánuk ment a hajójával, azonban az ellenség erősítést kapott, mely a mezőben rejtőzött el. Annak ellenére, hogy a Hórusz Fiai többszörös túlerőben voltak, a kalózoknak mindig sikerült kimanőverezni a támadásaik elől. Végül még átszállniuk is sikerült a bajba jutott hajóra. Az öt fős csapat egyenesen a bárka hídját vette célba, melyen már Hórusz is ott tartózkodott. Négy támadót gyorsan leterítettek, az ötödik azonban – mely nagyobb termetű is volt társainál – kikerülte a Hadmester lövedékét és már éppen összecsapni készültek, amikor is Alpharius megállt egy helyben. Mindkét óriás felismerte a helyzetet, majd Hórusz nevetésben tört ki. Megtalálta utolsó fivérét.
A Hórusznál töltött néhány hónap után – mely alatt a két fivér kapcsolata erős lett – Alpharius Omegont elküldték a Földre, hogy megismerje apját. A Császár fia tiszteletére nagy ünnepséget rendezett. Ám viszonylag kevés időt tudtak csak együtt tölteni apa és fia, hiszen a Nagy Hadjárat teljes erővel működésben volt, így Alpharius – és titokban testvére Omegon - megkapta a XX. Légió parancsnokságát és csatlakozott fivéreihez. Az immár Alfa Légió nevet viselő harci egység fiatal volt, tele friss és tettre kész űrgárdistákkal, akik fenntartás nélkül vették át Primarchájuk hadi doktrináit. A megtévesztésen kívül még nagy hangsúly fektettek a rugalmasságra a csatatereken. Ez a - gyakran szervezetlennek és összevisszának tűnő - harcmodor több Primarcha bírálatát is kiváltotta. Legfőképpen Roboute Guilliman Ultramarine Vezér kritizálta Alpharius hozzáállását. Egy parázs vitájuk során Roboute az Alfa Légió eredményeivel szemben az Ultramarinok nagyság-rendekkel jobb teljesítményét hozta fel. Lévén, hogy az Utolsó Primarcha majdnem két évszázad lemaradás-ban volt fivéreihez képest, nem tudott versenyezni egy ilyen érvvel. Ezen vita után Alpharius nem beszélt többet Guillimannal. A fivéreivel való egyet nem értés arra ösztönözte a Primarchát, hogy bebizonyítsa stratégiájának életképességét. Alpharius Omegon egyre összetettebb, többrétegű és egyre nagyobb rugalmasságot kívánó hadműveleteket hajtottak végre. Nem egyszer volt rá példa, hogy ott is alkalmazták ezeket az eljárásokat, ahol a hagyományos katonai csapások hatékonyabbak lettek volna. Ennek legékesebb példája a Tesstra Prime nevű bolygó elfoglalása. A Légió, a helyett, hogy elfoglalta volna a világ központját, amikor lehetősége nyílt rá, inkább hagyta, hogy az ellenség beássa magát. Így tökéletes alkalmuk nyílt arra, hogy a módszereikkel szétzilálják az ellenfelüket. Miután az ellenség egy teljes hétig furcsa balesetek, szabotázsok és váratlan támadásoknak volt kitéve, kénytelen volt kapitulálni. A város védőinek veszteségei majdnem 90%-osak voltak. Ez a lépés rengeteg bírálatot váltott a többi Primarchából, Guilliman őrjöngött dühében amiért Alpharius „pazarolja a Császár lőszerét”.
Lázadás és Polgárháború
Ilyen előzmények után egyértelműnek tűnhet, miért állt az Alfa Légió Hórusz mellé. Alpharius Omegon főleg Hórusszal állt kapcsolatban, aki így könnyen a maga oldalára tudta állítani.
Azonban van egy másik indok is, melyet a Légión kívül senki nem ismer. Alig két évvel a Lázadás előtt egy Cabal nevű, különböző idegen fajokból álló – eldák vezette - titkos szervezet ember ügynöke, John Grammaticus (aki maga is egy hatalmas erővel rendelkező pszi és nem mellékesen a Császár „kortársa” volt, aki személyesen is találkozott vele még az Egyesítő Háborúk alatt) kereste fel Alphariust. Ez a szervezet megmutatta a Primarchának a jövőt. A közelgő Lázadást, a Birodalmat felégető háborút és a Káosz valódi terveit és célját. A víziónak két lehetsé-ges kimenetelt jósoltak:
Ha az Alfa Légió a Császár mellé áll, Hóruszt legyőzik, a Császár sérülései miatt képtelen lesz aktívan irányítani a Birodalmat és az emberekre folytonos háborúskodás köszönt. Tízezer – esetleg húszezer - évig fogja járni az Imperium a haláltáncát, míg végül Káosz felülkerekedik és milliárdnyi lelket elemésztve az emberiséget a kihalás szélére sodorja.
Ha viszont Alpharius Omegon Hóruszt tá-
mogatja, a Lázadás sikerrel jár és a Császár meghal. Hórusz apja meggyilkolásakor rádöbben tetteinek súlyára és egy évszázad leforgása alatt folyamatos háborúskodásban és vérontásban kiírtja a Káosz által fertőzött emberiséget és letarolja a Birodalmat. Az emberiség elpusztulna ebben a mindent elemésztő
tűzben, de a Káosz Istenek is a múlt homályába vesznének, lévén erejük túlnyomó része az emberiség eredendő pszichikai hibáiból (erőszakra való hajlam, illetve egyéb tulajdonságok, melyek révén az emberi cselekedetek sokkal nagyobb rezonanciát keltenek a Hipertérben, mint a többi faj) táplálkozik.
Ezek a víziók hatalmas súlyt tettek a Primarchák vállára. Alpharius azt mondta „Az Alfa Légió mindig, mindig is a Császárért volt.”Alpharius mindig is hű volt a Császárhoz. Tudta, hogy az emberiség legfőbb ellensége a Ká-osz és apjának is az a végső célja, hogy elpusztítsa azt. Az Alfa Légió így Hórusz mellé állt a Lázadásban. Az Áruló Légió első áldozatai az őket kísérő gárdista flotta volt. A mit sem sejtő hajókat pillanatok alatt szétlőtték és a parancsnoki hajót is könnyedén elfoglalták. Amikor a flottaparancsnok farkasszemet nézve Alpharius pisztolyával megkérdezte „Miért csinálják ezt?”, a Primarcha csak annyit mondott „A Császárért” (For the Emperor).
A Landolóhelyi Mészárlást követően az Alfa Légió levált az Áruló Légióktól és már Terra ostromában sem vett részt. E helyett a Birodalom más részein szervezett rajtaütéseket, hogy minél több erősítésnek szánt csapatot tartson távol a harcoktól. Erőfeszítéseik ellenére azonban Hóruszt a súlyosan sérült Császár megölte és a Káosz erőit legyőzték. Ez a Caballal és a vízióval kapcsolatban rengeteg kérdést vet fel. Lehetséges, hogy ez a szervezet igazából Káoszt szolgálja és a célja az volt, hogy átállítson még egy Légiót Hórusz oldalára? Lehet, hogy az elda látók rosszul olvasták ki a jeleket a vízióból? Vagy olyan, még nem ismert, más esemény is bekövetkezett, mely befolyásolta a történteket? Ha pedig az Alfa Légió is látja, hogy a jóslat hibásnak bizonyult, miért igyekszik még mindig aláásni a Birodalom stabilitását?
A Lázadás során és Hórusz vereségét követően is az Alfa Légió mindig önállóan hajtott végre műveleteket saját, ismeretlen céljaik elérése végett. Minden adódó alkalmat kihasznált, hogy bizonyítsa stratégiájának és harcmodorának felsőbbrendűségét. A Sors úgy hozta, hogy egy Eskrador nevű bolygón Alpharius ismét szem-be került fivérével, Roboute Guillimannal. Az Utolsó Primarcha úgy gondolta, az Ultramarine Vezér a szokásos menetrend szerint fogja kiépíteni az állásait és megszervezni a támadást. Ezért is érte meglepetésként, amikor egy nagyobb Ultramarine osztag, élükön a Primarchájukkal, közvetlen támadást intézett az Alfa Légió műveleti központja ellen. Alpharius örült ennek a fejleménynek, mivel így demonstrálhatta csapatai rugalmasságát és alkalmazkodóképességét. A két Primarcha végül szembe került egymással és Guilliman megölte Alphariust. Úgy hitték vége a harcoknak, hiszen mely Légió tudná túlélni saját Vezérének halálát. A helyőrség azonban folytatta a harcot és egymás után vágták le a kommandó tagjait. Mire sikerült visszajutniuk az Ultramarine vonalakhoz, az egység veszteségei majdnem teljesek voltak. A meglepetés támadást követő napon pedig az Alfa Légió megrohamozta a lojalisták állásait és elkergette őket a bolygóról. Sokan nem veszik biztosra Alpharius halálát, tekintve, hogy a Légió mestere a megtévesztésnek. A legvalószínűbb verzió szerint Alpharius halálát követően ikertestvére, Omegon vette át a parancsnokságot.
Eskrador után az Áruló Légió széttöredezett annak érdekében, hogy elbújhasson a Birodalom erői elöl. Kisebb-nagyobb csapatokba szerveződve lakatlan és félreeső helyeken építettek ki bázisokat, ahonnan szinte folyamatosan intéznek támadásokat birodalmi helyőrségek ellen és zaklatják a civil lakosságot. Tucatnyi Káosz szekta áll az irányításuk alatt szerte a Birodalomban, melyeket ismeretlen terveikben használnak fel. Az Alfa Légió az egyetlen, mely nem vonult vissza a Hipertérbe a Lázadás után, így tagjaik nagy része nem esett áldozatul a Káosz mutációinak. Ezért is gondolják, hogy számukra könnyebb utánpótlást szerezni, mivel az Áruló Légiók közt egyedülállóan, ők még rendelkeznek nem fertőzött mirigyekkel.
Az Alfa Légió Lázadásban játszott szerepéről bővebben a Legion c. Horus Heresy könyvben olvashattok.
Egy korabeli illusztrációja Alpharius Omegon Primarcháknak. Aerion, a Hűséges műve
Balról jobbra: Erebus Sötét Apostol; Főgyártó Kelbor-Hal; Maloghurst; Abaddon terminátoraival; Hórusz; A „Vörös Angyal”; Ahriman és testőrsége; Ingethel, a Felemelkedett; Fulgrim
Bartuk
Forrás: Warhammer 40.000 wikia és irodalom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése