Volt egy kis szabadidőm, úgyhogy megkapjátok a folytatását a Nővérek kalandjának :)
E GONDOLATOK JÁRTAK Amendera Kendel fejében, ahogy a kezében lévő kép-lemezt méregette és Leilani Újonc-Nővér arcára kiülő gondolatok háborgó óceánját figyelte. Nem volt szüksége egy telepata természetfeletti képességeire, hogy olvasson a lány gondolataiban. A Hórusz felkelése miatt érzett félelem mindent beborított, egy bizonytalansággal terhes köd takarta el a fényt. Minden Nővér gondolata – akár bevallotta, akár nem - oda-odaterelődött e példa nélküli eseményre az önelemzés óráiban. Az Aeria Gloris csendjében könnyű volt elrévedni, az elme megtelt gondolatokkal, amelyek felügyelet híján szabadon garázdálkodhattak. Általában a Nővérek kőkemény fegyelme és elhivatottsága elejét veszi az ilyen dolgoknak. De a Hadmester felkelésének…lázadásának…puszta kiterjedése éles karmokkal felszerelt bestiaként támadt a rációra, a lelki nyugalomra.
Levette egyik kesztyűjét, az
érzékelőre helyezte csupasz kezét és hagyta, hogy az megszúrja egyik ujját. Egy
pillanattal később a vér-zár feloldotta a kódolást, átalakítva az ákombákom
szöveget olvasható Gótra.
De egy eltűnt Fekete Hajó a legrosszabb eshetőséget is magában
hordozza: a kitörést. Egy boszorkányokkal megrakott hajón ez maga egy rémálom.
Így tehát, Harroda parancsa magában rejtette azt a következtetést, hogy ha
szükséges, Kendel Nővér megbízása arra is kiterjedjen, hogy a Validus utazásai
véget érjenek.
Az Aeria Gloris már
csak órákra volt a kóborló hajó utolsó ismert tartózkodási helyétől
és Amendera Kendel nyugtalansága minden múló pillanattal egyre nőtt.
Korholta magát azért, hogy aggodalmának nem csupán a másik hajó elsötétülésének
nyilvánvaló ténye, hanem egy személyes kapcsolat is a forrása volt. Kissé
bűnösnek érezte magát szárnysegédjével szembeni nyilvános viselkedése miatt.
Leilani Újonc-Nővér engedte, hogy a Hadmester felkelése miatt érzett szorongása
túlságosan is rátelepedjen a gondolataira és ez már a meditációira is hatással
volt. De ugyanígy, Kendel egy ennél sokkal jelentéktelenebb dolgon rágódott.
A Validus Feledés Lovag Emrilia
Herkaaze Nővér zászlaja alatt hajózott és ez a nő nem volt ismeretlen Amendera
Kendel előtt. Messze nem. Egy ehhez hasonló Fekete Hajó sötét vas csarnokaiban
találkoztak először. Mindkettejükre még gyermekként figyeltek fel a Csend
Nővérei. A Belladone Szakasz egyik világáról sorozták be őket. Kendel és
Herkaaze között a újonc próbatételek során laza testvéri kötődés alakult
ki, de a két nő barátsága úgy savanyodott meg ahogy teljes jogú Nővérekké
váltak. Most, évekkel később, ellenfelek voltak. Ellenszenvesek a másikkal
szemben. Amendera nem volt hajlandó emlékeiből előszedni az indokokat, helyette
hagyta, hogy tudatának felszíne alatt bugyogjanak és forrjanak. Ha Ilyen
dolgokon rágódik, az csak még jobban megzavarja az összpontosítását.
Amendera Nővér azon tűnődött, hogy
vajon Harroda Boszorkánykutató tisztában volt-e egymással szembeni
neheztelésükkel. Valószínűnek tartotta, mivel úgy tűnt szinte semmi sem
kerülhette el Celia Szenior-Nővér gyémánt kemény tekintetét. Talán, a maga
módján, ez egy próbatétel volt a számára. A Somnus Citadellában történt
incidens és a Renegát Halálőr Garroval történt együttműködése óta feltűnt neki,
hogy társai sokkal jobban szemmel tartják. Hogy mi célból, abban nem volt
biztos.
A Lovag észrevette, hogy
szárnysegédje és beosztottja feszülten figyelik, várják, hogy folytassa.
Bólintott és tovább görgette az adatokat a kép-lemezen. ~Ez megerősíti, azt,
amit már közöltek velünk,~ jelezte szabad kezével. ~A hajó dézsmájáról és
korábbi állomáshelyeiről. Becslés a jelenlegi fegyverzetről és rendszerei
állapotáról-~
Hirtelen megállt. A sűrű adat halomhoz, amit gépi kódolással
küldtek át, egy új ügyet is csatoltak, amelyből kulcsfontosságúként egyetlen
adalék volt megjelölve, egy részleges asztropata kommunikáció. Azonban a Fekete
Hajók jeladási protokollja teljesen hiányzott. Általában bármilyen, hajók
között küldött jelbe beleillesztenek egy sor kiegészítő jelet és kódot. Az
üzenet ilyet nem tartalmazott. Az üzenetet kódolatlanul küldték, bele az űrbe.
Hangosan.
Kendel lenyomta a ’végrehajt’
billentyűt és a lemez újrajátszotta az anyagot. Az Aphonorium csendjében
üvöltésnek tűnt. Egy nő szavai, nyersek és furcsán kiejtve, mintha hosszú ideje
nem használta volna őket és nem emlékezne, hogyan is kell beszélni. Két szó.
Csupán két szó, de oly mértékű rettenet áradt belőlük, hogy Amendera Nővér
érezte, ahogy kezei ökölbe szorulnak és látta, hogy Nortor és
Mollitas lélegzetvisszafojtva figyelnek.
’A hang…’ mondta a nő. ’A hang…’ És még egyszer, mint egy érdes
sikoly. ’A hang!’
’Ez mit jelent?’ Az újonc pislogott és rosszalló tekintetét a
lemezre szegezte. ’Biztosan egy nővér volt, de kimondta a szavakat…hangosan
kimondta.’
Mellette a Null-Szűz lassan
bólintott. Általában az olyan jeladások, amelyeket látótávolságon túl
elhelyezkedő pontoknak küldtek, nem szavakból, hanem a GondolatJel egy gépek
által olvasható formájából, az Orsködeből álltak. Ez kattogások gépi zöreje,
amely az avatatlan fül számára mindössze fogaskerekek forgására hasonlít. E nő
– minden bizonnyal Herkaaze csapatának tagja – nem csak elhagyta ezt az
eljárást, de szándékosan meg is szegte a Csendesség Fogadalmát…Ez mindenképpen
baljós előjel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése